Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Dömény Zsuzsa - Kégler Ádám: A spanyol EU-elnökség
A spanyol EU-elnökség Dömény Zsuzsa - Kégler Ádám Az elnökség A tagállami érdekérvényesítés szempontjából a soros elnökség egy rendkívül izgalmas kérdés, mivel a feladatot ellátó tagország ilyenkor hivatalosan a „megtestesült Európai Unió", és az ügyekre gyakorolt - időlegesen megnövekedett - befolyása tagadhatatlan.1 Az 1951-es párizsi szerződés által életre hívott elnökség intézménye a találkozókkal járó adminisztrációs terhek megosztása érdekében jött létre, de mára az egyik legnagyobb presztízsű tagállami szerepkörré vált. A római szerződés három hónapról fél évre emelte fel az egy-egy ország által betöltendő tisztség időtartamát. Az 1995-ös csatlakozási kör után átálltak az ún. súlyozott rotációs rendszerre (balanced rotation system), míg a 2004-es bővítés után az új, kisebb és szegényebb tagállamokra való tekintettel bevezették a csoportos elnökségi formát (team presidency; trio presidency).2 Ez három ország folyamatos elnökségét jelenti: a trió államai féléves váltásban látják el a konkrét szervezési és egyeztetési teendőket, de a politikai célok és prioritások tekintetében másfél éven át ugyanazok az elvek érvényesülnek.3 Az elnökség ellátása igen komplex feladat, mivel egyszerre kell az adott tagállamnak a politikai (döntés-előkészítés, közvetítés, konszenzusépítés) és logisztikai feladatokat (ülések, konferenciák, kulturális események szervezése, utazások) ellátnia. A soros elnökség egyik pozitívuma, hogy erősíti az egyenlőség érzését a szervezeten belül, és óriási szerepe van a nemzeti apparátusok „euro-szocializációjában".4 Ugyanakkor negatívumként meg kell említeni, hogy a féléves ciklusok igen rövidek, tehát gyakori a diszkontinuitásból fakadó törés, igen költséges5 és a kisebb tagországok számára gyakran túl megerőltető a feladat. A nagyobb tagállamok apparátusa sokkal inkább képes egy ilyen nagy horderejű eseménysorozatot lebonyolítani; emiatt sokszor előfordult, hogy a kisebbek szinte csak a „túlélésre játszottak", és fontosabb elmozdulások nem történtek az elnökségük idején.6 A lisszaboni szerződés (LSZ) számos jelentős változást eredményezett, amelyek közül az elnökség rendszerét legjobban az Európai Tanács elnöke tisztség és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozása befolyásolja. A két új intézmény felállításával az 14 Külügyi Szemle
