Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepciójában (1958-1962)
Garadnai Zoltán mutatják azt is, hogy a franciák számára sem volt érdek a kapcsolatok teljes megszakítása, így lényegében a két ország kapcsolatai nem romlottak tovább, de nem is javultak lényegesen. 1958 második felében új helyzet teremtődött azzal, hogy Charles de Gaulle tábornok 1946 után másodszorra hatalomra jutott. A két ország kapcsolata azonban nem változott, hiszen a francia kormány továbbra is elsődlegesen a belpolitikával volt elfoglalva, és szinte minden kérdés az algériai háború rendezésének kérdése alá rendelődött. Ráadásul a magyar sajtó szinte egy az egyben átvette a Francia Kommunista Párt lapjának, a L'Humanité-nak a kommentárját, és a fasiszta veszély újjáéledéséről81 értekezett, amit francia részről igen rossz néven vettek.82 A magyar sajtó elfogultságát és túlzott propagandisztikus szerepét a francia részről folyamatosan elemezték, ugyanakkor a sajtó hangnemének a változásából következtetéseket vontak le Franciaország és De Gaulle személye magyarországi megítélésének a változásaira. De Gaulle hatalomra jutása utáni új helyzet a magyar diplomáciát is számvetésre késztette, és az elemzések elsődlegesen a francia belpolitikai helyzet, illetve a francia külpolitika változásaira vonatkoztak. A magyar fél türelmetlenségét mutatja, hogy 1958 végén már egyértelműen a magyar külpolitika prioritása közé sorolták a Franciaországgal kiépítendő kapcsolatok kérdéskörét, és a két ország kapcsolatainak normalizálását kívánták. A párizsi magyar követségnek azonban a francia külüggyel fenntartott kapcsolata továbbra is minimális volt, amiben szerepet játszott az is, hogy lényegében nem volt semmilyen érdemi megvitatandó szakmai kérdés.83 Lényeges különbség volt ráadásul a párizsi magyar követség, és a budapesti francia követség külügyminisztériumi kezelése között. A francia diplomaták 1958-ban sem vettek részt a magyar követség rendezvényein. A politikai kapcsolatok alacsony szintjét jól mutatja, hogy a magyar kormány még De Gaulle hatalomra kerülése előtt tiltakozó jegyzéket nyújtott át a francia külügynek a magyar emigránsok franciaországi tevékenysége miatt, amit azonban a franciák egyszerűen válasz nélkül hagytak. Az év folyamán a magyar követség ellen magyar emigránsok két támadást intéztek, amelyek kivizsgálásával kapcsolatban a franciák szintén nem mutattak érdeklődést.84 Franciaországgal kialakítandó kapcsolatokra továbbra is elsődlegesen a magyarkérdés problémája nyomta rá a bélyegét, és francia részről továbbra is ennek a rendezésétől tették függővé a kétoldalú kapcsolatok későbbi alakulását,85 vagyis a lényeget tekintve ebben a vonatkozásban a IV. és az V. Köztársaság külpolitikájában változás nem történt. Magyar részről ugyanakkor szükségét érezték annak, hogy a franciaországi magyar jelenlétet egy magyar követ kiküldésével megerősítsék, és a francia külügyminisztérium sem tartotta kívánatosnak, hogy továbbra is csak ideiglenes ügyvivő képviselje Magyarországot, így engedélyt kért a franciául jól beszélő Vince József követi kinevezéséhez. Jean Paul-Boncour követ ebédet adott az új magyar követ tiszteletére, és 1956 után lényegében az elsők között zajlott érdemi párbeszéd a két fél hivatalos képviselői között. A kétoldalú megbeszéléseken már a ma186 Külügyi Szemle
