Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
Mürber Ibolya A Heimwehrek felemelkedése (1927) A Heim wehr (Honvéderő) szó gyűjtőfogalom az Ausztriában a két világháború között működő jobboldali paramilitáris szervezetek megnevezésére.4 Az első világháború végén kezdett alulról induló önszerveződéssel kialakulni, elsősorban ön- és területvédelmi célokból. Azon tartományokra jellemző korai kialakulásuk, amelyeket a szomszédos országok fegyveres egységei területszerzés céljából fenyegettek. A külső veszéllyel szemben viszonylag gyorsan kialakult egy össztartományi vezetés. A tiroli Heimwehrek Olaszországgal szemben igyekeztek Dél-Tirolt megvédeni, ahogy a karintiai és stájer szervezetek az új délszláv állam katonai alakulataival küzdöttek. A nyugat-ausztriai Heimwehr-szervezetek szoros kapcsolatokat ápoltak az 1920-as évtized első éveiben a hasonló ideológiát képviselő bajor szervezetekkel.3 Burgenlandban, az „ajándék" tartományban - részben a késői integráció miatt - kicsi volt a Heimwehrek társadalmi bázisa. A St. Germain-i békeszerződéssel azonban megszülettek Ausztria végleges határai, így az egymástól függetlenül működő tartományi alakulatok célkitűzésébe új elemeket kellett beemelni, paradigmaváltásra volt szükség. Az új ellenségkép a „vörös veszély" lett, a baloldallal való leszámolás és a polgárság megvédése vált országosan, tartományi hovatartozástól függetlenül a legfontosabb feladattá. Erre válaszlépésként alakult meg a szociáldemokrata párt fegyveres alakulata 1923-ban Republikanischer Schutzbund (Köztársasági Véderő) néven. Alsó-Ausztriában és Bécsben igen alacsony volt a jobboldali önvédelmi szervezetek a támogatottsága, ezekben a tartományokban a szociáldemokrata Schutzbund befolyása érvényesült.6 Itt élt az osztrák munkásság jelentős része, s ők a szociáldemokrata párthoz kötődtek. A baloldali félkatonai szervezet az egész korszakban egységes maradt, nem alakultak különböző ideológiák mentén önálló paramilitáris egységei. Ezzel szemben a Heimwehr mozgalmat mindvégig az ideológiai és így végső célbeli különbségek jellemezték. A Heimwehrek nem egy jobboldali párt fegyveres alakulataként jöttek létre. Az 1920-as években egy közeledési kísérlet figyelhető meg ugyan a jobboldali, elsősorban a keresztényszocialista és nagynémet pártok részéről a mozgalom irányába. A jobboldali pártoknak nem voltak önálló katonai szervezeteik, így a Heimwehrekben az eszközt véltek felfedezni a baloldal ellenes közös cél eléréséhez. A Heimwehreknek pedig nagy szolgálatot tett a kormányzati támogatás, amely az anyagiakban is megmutatkozott. A Schutzbund pénzügyi hátterét a szociáldemokrata párt biztosította, így tartománytól függetlenül pártpénzből finanszírozták a működést, nem voltak regionális különbségek az egységek felszereltsége és ellátottsága tekintetében.7 Addig a Heimwehrek pénzügyi hátterét az 1920-as évek utolsó harmadáig gyakorlatilag tagdíjakból és magánadományokból biztosították. A központi pénzelosztás hiánya miatt a különböző tartományok Heimwehrjei eltérő fegyverzetbeli felszereltséggel rendelkeztek. Például Tirolban magas volt a taglétszám, így a tagdíjak számának megfelelően katonailag az egyik 130 Külügyi Szemle
