Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Murber Ibolya: A felíveléstől a stagnálásig. A Heimwehrek magyar és olasz kapcsolatai (1927-1929)
A felíveléstől a stagnálásig legjobban felszerelt egységről volt szó. Stájerországban pedig a helyi gyártulajdonosok magánadományainak, fegyveradományainak köszönhette a mozgalom katonai felszerelését. Ehhez képest Alsó-Ausztriában vagy Burgenlandban, ahol a Schutzbundnak volt nagyobb a népszerűsége, jóval szerényebb volt a jobboldali katonai szervezetek fegyverzetbeli ellátottság szintje. A burgenlandi Heimwehr többször is panaszkodott a tartomány magyar nagybirtokosaira, hogy nem adnak semmilyen anyagi támogatást.8 A Heimwehr mozgalom a korszakban mindvégig megosztott maradt, ami erősen korlátozta az erők koncentrációját. Ez a jelenség több tényezőből fakadt. A tartományi identitás és hagyományok továbbélése az önálló egységek megőrzését eredményezte. 1927-1928 folyamán kezdett egy országos-szövetségi szintű vezetés kikristályosodni, azonban a tartományi vezetők között továbbra is megmaradtak a személyes rivalizálás és az eltérő hosszú távú célok is. A tartományi megosztottsággal együtt járt az ideológiai megosztottság is. Igaz mindegyik szervezet a jobboldalon foglalt helyet, de távlatilag Ausztria számára eltérő jövőképpel rendelkeztek. A közös jellemzők a konzervatív jobboldali orientáció, a baloldal ellenesség, többnyire az antiszemitizmus és az évtized végére egyre erősödő tendenciaként a demokráciaellenesség voltak. Állam- jogi szempontból azonban különböző elképzelésekkel rendelkeztek, a legitimizmus, az önálló Ausztria és az Anschluss támogatása egyszerre voltak jelen a mozgalomban. Ebből fakadt a további megosztó elem. A Heimwehr mozgalom nem egy pártnak volt a katonai szervezete, mint a Schutzbund a szociáldemokratáknak. A mozgalom egyes tartományi egységei önállóan, egymástól függetlenül közeledtek az évtized végén az egyre nagyobb hajlandóságot mutató polgári pártokhoz. A Heimwehrek azonban nem alakultak soha egységes párttá és nem rendelték magukat kizárólag egyetlen pártnak sem alá. A megosztottság fenntartását segítette elő, hogy újra és újra kívülről, pártoktól és befolyásos politikusoktól kísérletek történtek a Heimwehr bekebelezésére, és ezen keresztül a baloldallal szembeni katonai nyomásgyakorlás kifejtésére.9 Az 1920-as években, a békeszerződések aláírását követően a jobboldali fegyveres alakulok veszítettek jelentőségükből. 1927 közepéig egyértelműen a Schutzbund katonai és szervezeti fölénye, gyakorlatilag egyeduralma érvényesült az „utcán". Az egyik fordulópontot a Schutzbund 1926-os linzi öntelt és realitásoktól elszakadt programja jelentette,10 amely meghirdette az osztályharc és a proletárdiktatúra szükségességét. Ez természetszerűleg ijedelmet keltett a konzervatív lakosságban. Ezen baloldali „vörös-veszélytől" való félelmet tovább erősítették az 1927. nyár közepi események, és az ezt követő jobboldali kormánypropaganda is.11 Az 1920-as évek utolsó harmadára tehető a jobboldali fegyveres alakulatok közeledése, az egységesülési folyamatnak és némi szerencsének köszönhetően egyre nőtt a népszerűségük az 1927. júliusi megmozdulások után és ezzel párhuzamosan a fegyveres összecsapások - és a halottak - száma a Schutzbund és a Heimwehrek között. A tanulmány célja a jobboldali mozgalom fel- emelkedésében játszott magyar és olasz segítség bemutatása. 2010. nyár 131
