Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Türke András István: Az Európai Külügyi Szolgálat: a szorosabb integráció vagy a megosztottság eszköze?
Az Európai Külügyi Szolgálat: a szorosabb integráció vagy a megosztottság eszköze? A dokumentumhoz visszatérve, a humánerőforrás-alkalmazási procedúráinak és feltételeinek kapcsán hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni bizonyos funkciók „természetes aspektusait", a katonai személyzet tekintetében éppúgy, mint a SITCEN specializált személyzete kapcsán. Franciaország különösen fontosnak tartja, hogy a parancsnoki lánc és a speciális jellegzetességei, valamint a főképviselőhöz fűződő közvetlen kapcsolat szigorúan el legyen ismerve. Arról van ugyanis szó, hogy Párizs komolyan tart attól, hogy a civil-katonai struktúrák lassanként a bizottság hatáskörébe csúsznak át.34 A többi ügynökséget, mindenekelőtt az EVÜ-t (Európai Védelmi Ügynökség, Brüsz- szel), az EU Műholdas Központját (Torrejon), az EU Biztonsági és Védelmi Akadémiáját (ESDC, Brüsszel), az EUISS-t (Párizs), „figyelembe fogják venni", de a részleteket a főképviselői dokumentum nem tisztázza.35 Mindez teljesen érthető annak tekintetében, hogy ezen „ügynökségek" működését korábbi dokumentumok szabályozzák. A támogató szolgálat (service de soutien) azért jön létre, mert az EKSZ-nek a főtitkár(ok) fennhatósága alatt általános érvényű szolgáltatási feladatokat is el kell látnia. A cél az, hogy egy autonóm szolgálat jöjjön létre, egyedi büdzsével és egyedi humánerőforráspolitikával, támogató és működtető szolgáltatásokkal, a főképviselő hatásköre alatt. Szükség esetén határozat definiálja majd, hogy a támogató szolgáltatásokat más intézmények milyen feltételek mellett vehetik igénybe a Service Level Agreementseken keresztül.36 Az mindenesetre nem kétséges, hogy az EKSZ bizonyos funkciókat, mint például a személyi és pénzügyek kezelése, átruház a bizottságra. A bizottsággal szembeni teljes autonómia feltételét egyébként éppen a nagy államok (főként Franciaország és Nagy- Britannia) szorgalmazták. Az I, K és L igazgatóságok37 a főtitkár hatáskörébe kerülnek.38 A főképviselő, a tanács, a bizottság, valamint a parlament közötti „munkarendi szabályozások" tisztázzák majd a különböző intézmények közötti kapcsolatokat. Az EKSZ személyzetét kiegészítendő uniós delegációkat a bizottság és a tanács személyzete fogja kiállítani. Ezzel elérhető, hogy az EU számos szektoriális politikai szegmens területét lefedje a pénzügyi eszközök alkalmazásának biztosítása céljából. A delegáció minden egyes tagja a delegáció főnökének lesz alárendelve, mint ahogy utóbbi a felelős az egész delegáció működéséért, koordinálásáért és a delegáció minden egyes munkaterületének felügyeletéért. O a felelős azért is, hogy a főképviselő, az Európai Tanács elnökei és a bizottsági tagok által meghatározott instrukciókat végrehajtsák. A delegációvezető tehát kettős funkciót lát el, akárcsak a főképviselő, a tanács és a bizottság között „egyensúlyozva": felügyeli az EKSZ szigorú értelemben vett diplomáciai munkáját és pénzügyi kereteinek felhasználását, mint ahogy a bizottság diplomáciai és pénzügyi tevékenységét is. Az átlátható tagtoborzási procedúra kidolgozása záros határidőn belül a főképviselő feladata. Ez az érdemek figyelembevételén alapul, és nagy hangsúlyt fektet a diszponibilitás, a hatékonyság és az integráció céljaira, továbbá a földrajzi kiegyensúlyozottság és a nemek közötti egyenlőség kérdéseire. Ideiglenes megállapodásokkal 2010. nyár 125
