Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Türke András István: Az Európai Külügyi Szolgálat: a szorosabb integráció vagy a megosztottság eszköze?
Türke András István A szolgálat kiépülésének alapelveit illetően egyrészt a földrajzi szempontot célszerű figyelembe venni az irodák létrehozásakor. Az EKSZ alapvetően földrajzi és tematikus elveken szerveződő irodákra épül. Ezek feladata a politikai kapcsolatok és az együttműködés ápolása a világ összes országával és régiójával éppúgy, mint a multilaterális megoldások ápolása. Általános megegyezésnek kell biztosítani, hogy ezek az irodák nem duplázhatok meg, sem a tanács titkársága, sem a bizottság keretein belül. Mindez feltételezi, hogy ezen irodák bizonyos felelősséget is vállaljanak (a kereskedelem, a fejlesztés, a humanitárius segély, a bővítés és az előcsatlakozási tárgyalások terén), amelyek a bizottság főigazgatóságainak (DG-k) hatáskörébe tartoznak. A válságkezelés civil-katonai struktúrája szempontjából a katonai vezérkar, a CMPD (civil-katonai tervezési osztály), a civil vezérkar (CPCC), az EKSZ integrált részei lesznek, akárcsak a SITCEN (műveleti központ). A SITCEN ugyanakkor továbbra is folytatja szolgáltatási feladatait az olyan szervezeti egységeknek, mint az Európai Tanács, a tanács különböző formációinak elnökei (főként az igazságügyi és belügyi témákban a terrorizmus aspektusában), a bizottság elnöke és a biztosok.30 Ashton álláspontja egyébként az EU-hadműveletek szempontjából létfontosságú brüsszeli főparancsnokság létrehozása kapcsán mereven elutasító, és szkeptikus az állandó strukturált és megerősített együttműködés lisszaboni szerződésben lefektetett új változata iránt is. Lényegében csak a közös fejlesztésekre és a kutatások koordinálására helyezi a hangsúlyt, mindez a britek eddig is alig burkolt álláspontját tükrözi: belelátást, koordinálást, hogy a balance of power alapelveit érvényesíthessék. Az EU-főparancsnokság tekintetében eddig egy nagyjából ötvenfős mag, „cella" jött létre, amely a humanitárius missziók irányítását el tudja látni, a civil és katonai missziókét azonban nem. A britek a főparancsnokságot csak a NATO egyik alárendelt szerveként fogadnák el, s ez jellemző képet ad arról, hogyan képzelik el a független európai védelm(i politikát).31 A Nagy-Britanniában nemrég hatalomra kerülő brit konzervatívok sokáig kétségbe vonták az EKSZ létjogosultságát, az új brit külügyminiszter, William Hague azonban egyik cikkében már arról ír, hogy mivel az EKSZ létrejött, feladatuk immár az, hogy a főképviselő munkáját minél nagyobb mértékben segítsék a szolgálat felállítása és kiépítése terén.32 (Tehát ha már megakadályozni nem tudták, legalább minél inkább a brit elképzelések szerint és minél nagyobb brit befolyás mellett épüljön ki.) Ugyanakkor az EU-(had)műveletek missziói felől pozitív visszajelzések érkeznek az EKSZ létjogosultságáról, a koszovói EULEX-misszió vezetője például erősen reméli, hogy az EKSZ nagyban hozzájárul majd a civil és a katonai missziók koordinálásához. A katonáknak meg kell érteniük, hogy bár a civil missziók érdeke a katonai logisztika igénybevétele, minden katonai missziót egy civil missziónak kell követnie. Az EKSZ elősegítheti, hogy már a beavatkozás elején közös stratégiai és hadműveleti tervezést lehessen elindítani, a feladatok pedig világosan elhatárolhatók legyenek. Ha világosan meghatározzák, hogy ki mit csinál, az jelentős megtakarításokat eredményezhet.33 124 Külügyi Szemle
