Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Magyarics Tamás: A kapcsolatok "normalizálása" vagy jóindulatú közömbösség? Az Egyesült Államok Közép-Európa-politikája
Magyarics Tamás az a várakozásuk beteljesüljön. Ellentmondásosabb a fegyveres erőik modernizálásában remélt és várt amerikai támogatás kérdése: a közép- és kelet-európaiak nagyvonalúbb segítséget reméltek, míg az amerikaiak úgy vélték, hogy a két részletben, összesen 220 millió dollár értékben folyósított katonai segély megfelelő módon fejezi ki Washington háláját. A közép- és kelet-európai államok rokonszenvének elvesztése súlyos politikai következményekkel járhat az Egyesült Államok számára. A térség államai az Európai Parlament helyeinek nagyjából negyedével és az Európai Tanács szavazatainak egyharma- dával rendelkeznek; azaz jelentős érdekérvényesítő képességgel rendelkezik ez a tömb. Abban az esetben, ha az Egyesült Államok „európai" hatalom kíván maradni (márpedig eminens érdekek szólnak emellett) és - adott esetben - megpróbálja csökkenteni az EU mint versenytárs jelentette kockázatokat, akkor szüksége van szövetségesekre a kontinensen belül. Továbbá, „nagypolitikai téren", a közép- és kelet-európai szövetségesek erősítik az Egyesült Államok pozícióit Oroszországgal szemben is. Washingtonnak mindenképpen figyelni kell arra, hogy az erősödő Amerika-ellenesség a térségben milyen hatásokkal járhat. Egyrészt kiderült, hogy az Amerika-ellenes politikai erők gyakran egyben oroszbarátok is (bár a két jelenség nem kapcsolódik szükségszerűen össze). Másodszor, az Amerika-ellenesség általában populista kapitalizmusellenesség- gel kapcsolódik össze, politikai síkon pedig különböző színezetű tekintélyuralmi rendszerek népszerűsítésével. Ha ezek a tendenciák megerősödnek, akkor veszélybe sodorhatják az évszázados amerikai nagy stratégiát: egy liberális (demokratikus) világrend megteremtését, vagy, egy rövidebb időkeretet figyelembe véve, a poszt-geopolitikai „egységes, egész és szabad" Európa álmát. Ha pedig erőegyensúlyi szempontból értékeljük Közép-Európa szerepét az Egyesült Államok számára, akkor a térség továbbra is akadályt jelenthet Oroszország Nyugat-Európába való zavartalanul eljutásához; továbbá helyszínül szolgálhat az amerikai rakétavédelmi rendszer európai telepítésének, valamint az atlanti szövetség keleti szárnyának. Jóllehet nem a rakétavédelmen múlik az Egyesült Államok és Közép-Európa kapcsolatának minősége,19 az Egyesült Államok közép-európai megítélésnek az utóbbi években a legnagyobb kárt kétségtelenül a csehországi és lengyelországi ballisztikus rakétavédelmi berendezések feladása, illetve az amerikai döntés nyilvánosságra hozatalának a körülményei okozták.20 Nem véletlen, hogy az Obama-adminisztráció a kormányzat talán leginkább „héja" tagját, Joseph Biden alelnököt küldte „kármentő" körútra 2009. októberben; Biden már a 2008-as grúz-orosz konfliktusban is következetesen oroszellenes álláspontot foglalt el és egyik szorgalmazója volt az az évben Bukarestben megtartott NATO-csúcsértekezleten a szövetség további keleti bővítésének, azaz annak, hogy Ukrajna és Grúzia partnerségi státust kapjon. A két ország esetleges NATO-tagságát a leghatározottabban ellenezték Moszkvában. Az amerikai javaslat végül elsősorban az európai szövetségesek többségének az ellenállásán bukott meg, de 82 Külügyi Szemle