Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Grúber Károly - Törő Csaba: A Visegrádi Négyek (V4) Európai Unión belüli együttműködésének szempontjai és tapasztalatai
A Visegrádi Négyek (V4) Európai Unión belüli együttműködésének szempontjai A visegrádi csoport mint tematikus és alkalmi koalícióképzési keret jelentősége az EU politikájában és döntéshozatalában A visegrádi államok kormányfői, külügyminiszterei, diplomatái és szakértői rendszeres találkozókat tartanak és tárgyalnak a hivatalos V4-eseményeken, valamint egyéb többoldalú (akár az unión belüli, akár azon kívüli) nemzetközi találkozók alkalmával. Sem a tervezett, sem a rendkívüli találkozók nem garantálják azonban egy közös V4-ál- láspont kialakulását vagy annak határozott képviseletét bármely szervezetben, beleértve az Európai Uniót is. A V4-együttműködés azonban mégis egy kidolgozott egyeztetési mechanizmus és fórum előnyeit kínálja a feleknek. Az egyeztetésekben részt vevő négy közép-európai ország alkalmat talál arra, hogy amikor csak lehet, egységes álláspontot, illetve politikákat fogalmazzanak meg bizonyos kérdésekben. A közös V4-ér- dekek megfogalmazásának, hatékony képviseletének és elfogadtatásának fontossága minden elképzelhető esetben jelentősen megnőtt az Európai Unió nemrégen elfogadott szerződéses reformjában bevezetett változások miatt. A lisszaboni szerződés hatályba lépése az Európai Unió szupranacionális jellegét kifejező ismérveinek erősödését eredményezte. Az unió megreformált alapszerződési keretei jelentősen növelték azon kérdéskörök és szakpolitikai területek számát, amelyekben a közösségi döntéshozatali módszer szerint, vagyis minősített többségi szavazással (QMV) kell dönteni. A döntéshozatali eljárás természete jelentősen megváltozott, és az európai politika nemzetek feletti intézményeinek szerepét jelentősen megnövelte. A minősített többségi szavazást igénylő döntéshozatali folyamatok körének kiterjedésével párhuzamosan az Európai Parlament (EP) szerepe is nagymértékben megnőtt. A tanács és az EP jogköreinek egyenrangú és együttes gyakorlása vált a jogalkotás meghatározó módozatává, miután újraosztották az intézményi illetékességi és jogköröket. A visegrádi országoknak két fontos következményt kell számításba venniük ezzel kapcsolatban. Visszafordíthatatlan az EP teljes „nagykorúsítása" és egyenjogúsítása a tanács jogalkotási partnereként azáltal, hogy jogilag vele egyenlő pozícióba kerül a jövőbeni jogalkotási feladatok ellátásában. A legutóbbi szerződéses reform nem csupán az unión belüli politikai intézményi erőiszonyokat formálta át alapvetően, hanem a V4-ek politikai együttműködési lehetőségeit az átalakított uniós intézményi kereteken belül, amennyiben felismerhető mértékben kívánják befolyásolni az unió döntéshozatalát és politikáit. Az együttműködésnek és koordinációnak nem csupán a tanács összes szintjén kell működnie, az EU-csúcsoktól a munkacsoportokig, hanem az EP bizottságaiban és plenáris ülésein is. Ha a visegrádi országok érdekeit sikerül azonosítani, és közös állásponttá ötvözni, ezen országok EP-képviselőinek folyamatosan és összehangoltan kellene azokat megfogalmazni, illetve bemutatni - optimális esetben - akár frakciók2010. nyár 65
