Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)

2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Grúber Károly - Törő Csaba: A Visegrádi Négyek (V4) Európai Unión belüli együttműködésének szempontjai és tapasztalatai

Grúber Károly-Törő Csaba tói függetlenül is. A közösségi kompetenciába tartozó ügyekben kialakított közös V4- álláspontokat nemcsak a tanács már kipróbáltabb döntéshozatali környezetében, ha­nem ugyanolyan mértékben a jogalkotási folyamat másik pillérében, az EP-ben is kép­viselni kell. A V4 kilátásait a tanács döntéshozatali rendjében alapvetően a minősített többségi (QMV) döntéshozatal előretörése határozza meg, mivel ez a kisebbségi álláspont védel­mében az egyhangú döntéshozatalban biztosított végső érdekvédelem lehetőségének egyértelműen korlátozottabb alkalmazhatóságával jár. A tagállami vétó „alapvető és életbevágó nemzeti érdek" védelmére fenntartott gyakorlásának visszaszorítása egyre több területen növelte meg annak esélyét, hogy egy kisebbségi pozícióban lévő tag­állam elveszti politikai csatáját, ha nem képes elfogadható kompromisszumot vagy elég erős koalíciót kiépíteni a nem kívánt döntés elfogadásának megakadályozására. A legnagyobb EU-tagállamok döntő szerepet játszanak a döntéshozatal folyamán, va­lamint a 27 tagállam köreiben kialakuló érdekcsoportok formálásában. A kisebb tag­országoknak óvatosan kell mérlegelniük és feltérképezniük a többi tagállam álláspont­ját. A kisebb tagállamok magányos véleménye kétségtelenül nem befolyásolhatja az EU álláspontját. Két lehetőségük van arra, ha érvényesíteni kívánják álláspontjaikat (vagy legalábbis azok egy részét) a változó „politikai geometriák" és gyakran kérdés­körönként átrendeződő koalíciók által meghatározott erőtérben. Vagy stabil szövetséget kötnek nagyobb tagállamokkal, vagy regionális szövetségek­ben gondolkodnak, mint a balti, az északi, a Benelux és a visegrádi országok. Mindkét módozat azon az előfeltevésen alapszik, hogy az adott tematikus és időszaki vagy tartós és regionális koalíció tagjainak nemzeti érdekei folyamatosan egyezni fognak a koalíciók bármelyikében. A hosszabb távú érdekegyezés a kisebb és a nagyobb tagállamok között nem vehető biztosra. Az unió működési tapasztalatainak tükrében valószínűbbnek és logikusabbnak tűnik, hogy adott célok elérésére szerveződnek változó „összetételű ko­alíciók" a tagállamok körében. Lényegében tehát a legtöbb esetben a „misszió" határoz­za meg az alkalmi társak változó körét. Mindig az adott politikai ügyek, szakpolitikai választási lehetőségek és kérdéskörök határozzák meg a tagállamok kombinációját, az érdekegyezések és ütközések alapján kialakult többség és kisebbség elrendeződését, mi­előtt bármely döntést meg lehet hozni a szükséges (minősített) többség megléte esetén. Annak ellenére, hogy bebizonyosodott a visegrádi csoport működésének hasznossá­ga, mint potenciálisan hatékony konzultációs és koordinációs talapzat, soha sem tűnt magától értetődőnek, hogy önmagában garantálni tudná egy egységes közép-európai álláspont kialakulását és közös képviseletét minden - vagy akár bármely - lényeges kérdésben, ahol pedig érdekegyezést lehet feltételezni a négy ország között. A V4-for- máció alapvető előnye rugalmasságában és állandó igénybevehetőségében rejlik, mint olyan regionális politikai és szektorális keretmechanizmus, amely a részt vevő orszá­gok közös preferenciáit azonosítja, összehangolja és képviseli különböző átfogó vagy 66 Külügyi Szemle

Next

/
Thumbnails
Contents