Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Grúber Károly - Törő Csaba: A Visegrádi Négyek (V4) Európai Unión belüli együttműködésének szempontjai és tapasztalatai
Grúber Károly-Törő Csaba (pontosabban 2007. december 21-én). Mindez köszönhető volt megfelelő technikai felkészültségüknek és eltökéltségüknek az eredeti időrend megtartására, ezért sikeresen csatlakozhattak az unióban kifejeződő politikai integráció egyik tartópilléréhez. Schengen ügye 2004 után vállaltan kulcsfontosságú témát képviselt a V4-ek között, a csoport tagállamai vezetőinek egyik fő tárgyalási témája volt 2007 végéig. A schengeni csatlakozás előkészítése, feltételei és időzítése volt a V4-tanácskozások és együttműködés tápláló forrása. A visegrádi csoport országainak belépése a polgárok korlátozás és akadályok nélküli mozgását biztosító határok nélküli Európa paradicsomába a gyakorlati együttműködés elsődleges területét jelentette nemcsak a V4 tagjai között, hanem az új balti tagországok felé is. Bár az egyesített határ-ellenőrzési rendszerhez és vízumszabályozáshoz történő csatlakozás előkészítése közben végeredményben egyénileg, nemzeti szinten kellett a megfelelő határ-ellenőrzési és információáramlást lehetővé tevő technológiai követelményeket teljesíteni, az új schengeni belépők mégis megértették, mennyi előnnyel jár számukra az egyidejű csatlakozás. Mivel ezek a friss EU-tagállamok gyakorlatilag egy földrajzilag folyamatos területet fednek le a Balti- és az Adriai-tengerek között, az összehangolt belépéssel meg tudták takarítani a schengeni rendszer kiépítésének magas költségeit szomszédjaik felé. A különböző időpontban történő belépés ugyanis azt jelentette volna, hogy a korábbi egymás közötti határellenőrzésnél szigorúbb és technikailag költségesebb ellenőrzést kell bevezetni. Az EU belső schengeni rendjének időben egymástól elváló bevezetése könnyen a szomszédos államok jogi és formális elválasztását eredményezhette volna. Meglehetősen furcsa következmény lett volna, ha a visegrádi országok az EU-csatlakozás után szigorúbb határellenőrzésre kényszerülnek egymással szemben, mint a csatlakozás előtt. Az új tagok egymástól való eltávolodása mellett ez ráadásul hatalmas többletköltségekkel járt volna, hiszen hosszú határszakaszokon kellett volna kiépíteni a schengeni elvárásoknak megfelelő technikai határellenőrzést. Egyik fent említett következmény sem tűnt vonzónak a V4-csoporton belül, de azon túl sem a közép-európai és balti EU-tagállamok összesített köre számára. Az EU belső integrációs köreihez történő felkészült és az egyidejű csatlakozásukat szolgáló összehangolt erőfeszítéseik ösztönző és jól megfigyelhető példáját szolgáltatták annak, hogy hogyan lehet sikeres az adott kérdéskör köré kiépülő konkrét együttműködésük. A schengeni övezetbe való belépésük alkalmával a Visegrádi Négyek megtapasztalták és bebizonyították, hogy sokkal inkább képesek közös érdekeik mentén egységesen és egymást támogatva fellépni, mint az EU-csatlakozás idején. Tankönyvi példáját adták annak, hogy milyen előnyökkel járhat a visegrádi együttműködés még technikai jellegű kérdések esetén is (nem volt lehetőség az egyéni mérlegelésre), amikor a feltételek teljesülését országonként mérik. Összehangolt követeléseikkel és válaszaikkal, a visegrádi országok nem egyéni előnyökért, engedményekért vagy könnyített feltételekért versengtek, hanem az egyidejű csatlakozásukat kívánták elérni. 64 Külügyi Szemle
