Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Grúber Károly - Törő Csaba: A Visegrádi Négyek (V4) Európai Unión belüli együttműködésének szempontjai és tapasztalatai
A Visegrádi Négyek (V4) Európai Unión belüli együttműködésének szempontjai Az egyéni vagy bizonyos csoportok részeként megjelenő állami partnerek mellett az unión belüli regionális szervezetek is résztvevői lehetnek a V4+-találkozóknak. A visegrádi országok a V4 kereteiben megjelenve uniós tagállamok regionális részhalmazaival egyszerre tudnak konzultálni és együttműködni azok regionális háromoldalú (Benelux államok) vagy többoldalú (Északi Tanács) szerveződésein keresztül. Két EU- tagállamokból álló regionális szerveződés együttműködése kölcsönös előnyöket nyújthat mindkét félnek, amint ezt a Keleti Partnerség vagy a Nyugat-Balkánon térségében tervezett közösen végrehajtandó V4-Benelux-programok szemléltetnek. Az északeurópai regionális szervezet esetében a V4-országok feltételezik, hogy az északi államok által a környezetvédelem és az energiahatékonyság területén felhalmozott tapasztalatok segítenek majd a V4 céljainak végrehajtásában ezeken a területeken az Északi Tanáccsal folytatott együttműködésen keresztül.19 A visegrádi csoport azért hív meg számos országot különböző témakörökben tartott konzultációkra, hogy meghatározzák és kidolgozzák az együttműködés lehetőségeit. Ezek a találkozók számos kezdeményezést eredményeztek a V4 és partnerei között. A Visegrádi Négyes kibővítése nélkül ezek a módszerek lehetővé teszik az együttműködést számos ügyben és partnerrel, amikor előnyösnek tűnik széles körű koalíció kiépítése a közös V4-célok elérése érdekében. V4+B3-képlet: a visegrádi és a balti országok együttműködése A három új balti EU-tagállam (Észtország+Lettország+Litvánia=B3) képviselői elkezdtek megjelenni a V4-ek külügyminiszterei tanácskozásainak vendéglistáján más érdeklődő, kisebb EU-tagállamokkal (Ausztria és Szlovénia) együtt 2006-tól kezdve annak érdekében, hogy összehangolják az Ukrajnával, Fehéroroszországgal, Moldovával és több nyugat-balkáni állammal kapcsolatos álláspontjaikat és intézkedéseiket.20 A V4 és a B3 a korábbi alkalmankénti találkozók helyett egyre rendszeresebben tárgyalt, külügyminisztereik általában nagyobb, többoldalú tárgyalások alkalmával külön is ösz- szegyűltek. Az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa (GAERC) vagy az Európa Tanács ülései alkalmi, de ismétlődő lehetőséget biztosítottak az unió keleti térségének két országcsoportja közötti konzultációra.21 Specifikusabb alkalmat adott a szorosabb V4+B3-együttműködésre a közép-európai és a balti térség államainak azon törekvése, hogy belépjenek az unió belső határok nélküli övezetébe. Annak ellenére, hogy formálisan teljes értékű tagjai lettek ugyan az uniónak 2004-ben, az egyének határellenőrzés nélküli szabad mozgását megengedő integrációs szinthez való csatlakozás azonban mind szimbolikusan, mind praktikusan nagyon sokat jelentett az új tagállamok állampolgárainak. A közép-európai és a balti államok természetes szövetségesként találtak egymásra az unión belül, amint mindannyian a schengeni övezet felé törekedtek. A V4+B3-koalíció hét aspiráns állama kitartóan és összehangoltan dolgozott azon, hogy a schengeni bővítés a lehető leggyorsabban menjen végbe.22 2010. nyár 61
