Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Grúber Károly - Törő Csaba: A Visegrádi Négyek (V4) Európai Unión belüli együttműködésének szempontjai és tapasztalatai
Grúber Károly-Törő Csaba A V4+B3-együttműködés további erősítését jelentette, hogy a visegrádi államok 2008 novemberében tartott csúcsértekezletének második részét a visegrádi és balti államok miniszterelnökei tanácskozásának szentelték. Ez a találkozó a visegrádi és balti államok legfelső vezetői között olyan külpolitikai, energiabiztonsági és nemzetek feletti kihívásokkal kapcsolatos témákról szólt, melyek nem csupán a résztvevőknek jelentettek kiemelten fontos témaköröket, hanem az Európai Tanács napirendjén is rendszeresen megjelennek mint az unió egésze számára stratégiai fontossággal bíró kérdéskörök.23 A közös külpolitikai érdekek vonatkozásában a visegrádi és balti EU-tagállamok kifejezték elvárásukat, hogy az unió biztosítson „a Keleti Partnerség hatékony végrehajtásához elengedhetetlen pénzügyi eszközöket". Az energiabiztonság kérdésében a V4+B3 kormányfői egyértelművé tette azt a konszenzust élvező álláspontjukat, amely az unió feladatának tekinti, hogy „kikövezze az utat" az EU tagországaiba irányuló energiaellátás diverzifikációj ának. A V4+B3-csoport az energia- és klímapolitikával kapcsolatos különböző szakpolitikai kezdeményezések vonatkozásában is megfogalmazta közös álláspontját: „minden elfogadott megoldásnak illeszkednie kell az összes európai gazdasági szektor és az EU-tagállamok igényeihez." A közös környezetvédelmi és energiapolitika komplex ügyeivel kapcsolatban a visegrádi és balti államok hangsúlyt fektettek az ezekhez kapcsolódó, jelentős gazdasági következményekkel járó döntések elfogadásakor szükséges eljárások jellegére. Annak érdekében, hogy biztosítsák a változásokkal járó gazdasági és társadalmi adaptációs terhek egyenlő elosztását, a V4+B3-koalíció egyként követelte a „konszenzusos döntést" az energia-klíma csomag tartalmának végső meghatározásakor. A visegrádiak miniszterelnökei ragaszkodtak - még a B3-ak vezetőivel megtartott összevont tanácskozás előtt V4-körben - közösen megfogalmazott álláspontjukhoz, hogy mind specifikus tényezőket, mind az adott EU-tagállam egyéni fejlettségi szintjét is figyelembe kell venni, és a kialakítandó végső megállapodásban ennek tükröződnie kell.24 Ez a megközelítés kedvező visszhangra talált a balti államok között, amelyek szívesen álltak a visegrádi csoport álláspontja mögé, így készülve az együttes tárgyalási pozíció kialakítására az előttük álló uniós szintű nehéz alkufolyamatra. Közös ragaszkodásuk az egyhangúlag történő döntéshozatalhoz, lehetővé tette a visegrádi és balti államoknak, hogy fenntartsák a vétó alkalmazásának lehetőségét mint végső eszközt arra, hogy védekezhessenek az olyan döntések ellen, amelyek alapvető nemzeti érdekeiket veszélyeztetik; vagy az olyan kötelezettségekkel szemben, amelyek aránytalanul súlyos következményekkel járhatnak számukra. Egymás mellé állva, a V4+B3-csoport sokkal hatékonyabban képviselhette a megfelelő és méltányos döntés- hozatali eljárás kiválasztását a költségek elosztásával kapcsolatban, különösképpen az unión belüli közös politikák megvalósításánál, sőt tágabb értelemben az EU kollektív nemzetközi kötelezettségvállalásai tekintetében is. 62 Külügyi Szemle
