Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Hamberger Judit: Közép-Európa politikai dimenziójának megvalósítási kísérlete: a visegrádi együttműködés (V4)
Közép-Európa politikai dimenziójának megvalósítási kísérlete: a visegrádi együttműködés (V4) Az együttműködést irányító és működtető politikusok általában egyöntetűen kiállnak és kitartanak amellett, hogy az intézményesítésnek még nincs itt az ideje. Az intézményesítés igénye egyelőre nem merül fel, mert az együttműködés még sem nem olyan mély, sem nem olyan differenciált, hogy intézményeket igényelne. Az intézményesítés alóli kivétel a 2000-ben közös egyetértéssel létrehozott Nemzetközi Visegrádi Alap, amely a tagállamok társadalmainak szorosabb érintkezését, a civil szférák összekapcsolását és a kulturális és oktatási együttműködés minél gazdagabbá tételét szolgálja. A Pozsonyban székelő alap rendkívül népszerű, és az egyre bővülő igényeket kielégítő, szerénynek mondható finanszírozási lehetőségeit az időnként a tagállamok által megemelt támogatás biztosítja. A visegrádi együttműködés nemcsak a közép-európai politikai egység vagy összefogás kísérletének sikerét jelenti, hanem a közép-európai szellemi és kulturális hasonlóság, együttműködés erősítését is célul tűzi ki. Ezzel újra visszatértek annak hangsúlyozására, hogy Közép-Európában a kulturális élet össztársadalmi szempontból is fontos. Az alapnak köszönhetően megszületik az erre irányuló társadalmi igény is. Egyúttal növeli az egymás iránti érdeklődést, a kapcsolattartást, az egymás megismerésének igényét is. Az alap azt is elősegíti, hogy a térségben való gondolkodás bekerüljön a kulturális szokások és a politikai napirendek közé. A visegrádi együttműködés felé a „külvilágból" is, és időnként belülről is a tagok számának bővítésére irányuló igények fogalmazódnak meg. A tagállamok belső vitáiból világossá válik, hogy a bővítés bármelyik irányban „szétvetné" az együttműködés négy tagja közötti, amúgy is nagyon kényes egyensúlyt. Előbb az együttműködésnek négyesben kell megerősödnie és stabilizálódnia (ami évtizedekig eltarthat), hogy új tagokkal bővülhessen. Éppen ezért, helyesnek tűnik az a kollektív vélemény, hogy a V4 nem bővíti ki tagjainak számát. Az együttműködés iránt érdeklődőkkel olyan külső formát alakítottak ki (V4 +), amelynek segítségével szinte tetszőleges számban és variációban válik lehetővé az együttműködési igények kielégítése. Az együttműködésnek magának, és az együttműködés mechanizmusainak nagy próbatétele volt az a tény, hogy a V4 tagországai - sok esetben a gyengén funkcionáló együttműködés ellenében - célba értek: 1999-ben (NATO-tagság: Lengyelország, Csehország, Magyarország), illetve 2004-ben (NATO-tagság: Szlovákia; EU-tagság: Lengyelország, Csehország, Magyarország, Szlovákia) a két nagy integrációs szervezet teljes jogú tagjaivá váltak, így az együttműködés életre hívásának eredeti célját elérték. Sokan gondolták úgy, hogy ezzel a V4 további fennmaradása okafogyottá vált. A tagországok akkori miniszterelnökei azonban új tartalmat és távlati célokat adtak az együttműködésnek. Ezt a csehországi Kroméíízben elfogadott nyilatkozatban fektették le.23 A nyilatkozat (csakúgy, mint az 1999-es) mérföldkő az együttműködés történetében: a V4 közeljövőjét határozza meg. A nyilatkozat amellett, hogy meghirdette az együttműködés új korszakát, és módosítva megerősítette az addigi együttműködési mechanizmus formáját, egy függelékben 2010. nyár 45
