Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Hamberger Judit: Közép-Európa politikai dimenziójának megvalósítási kísérlete: a visegrádi együttműködés (V4)
Hornberger Judit A relatív elmaradottság tudata a régió egész újkori történetén végighúzódó gazdaságpolitikai és kulturális tényező maradt. Ez a viszonylagosság Hanák szerint a geopolitikai helyzettel is összefüggött. Európa e közbülső régiója mindig is határterület volt: tájak, népek, kultúrák peremén helyezkedett el. Sőt, e térség nemcsak népek, de társadalmi formák, politikai eszmék és kulturális áramlatok határmezsgyéje is. „Történeti helyéből következik tehát nehezen definiálható ismérveinek a relativitással rokon vonása: a marginalitása." Ez történeti távlatokban nemcsak földrajzi helyzetet jelölt, hanem „ tudatosult létállapottá is vált". Hangsúlyozza a térség vallásának, kultúrájának értékrendet és életmódot teremető és formáló (egységesítő) funkcióját is. A középkori keresztény, az újkori katolikus és reformációs művelődés, a humanizmus és a reneszánsz elterjedése, a barokk nemcsak befogadott hatás, hanem egyúttal közép-európai táj- és mentalitásformáló áramlat is volt. Közép-Európa történetileg megalapozott, máig ható jellemzője az etnikai sokféleség is, amelynek mennyisége Hanák Péter szerint már önmagában véve is minőségi kritériummá válik. A régió marginális jellege következtében az etnikai pluralitás többnyire nem térbeli egymásmellettiséget jelentett, hanem az etnikai határok egymásba mosódottságát, a tájak vegyes nemzetiségű karakterét. A térség vallásilag is csaknem olyan kevert, mint etnikailag. Előfordult, hogy egyazon valláshoz több nemzetiség is tartozott, valamint egyazon nemzetiségen belül gyakran megoszlottak a vallási határok. A nemzeti és a vallási hovatartozás keveredéséből azután vallási és nemzetiségi identitászavarok és konfliktusok keletkeztek. Hanák Péter ezekből a nehezen definiálható, mégis mélyen jellemző pluralitásra („többszörös vagy többdimenziós pluralitás") következtet. A pluralitás szerinte nemcsak termékeny kulturális, hanem bénító politikai feszültséget és romboló politikai-nemzeti konfliktusokat is okozott. A vereségek, a modernizáció kudarcai többnyire az irracionalizmust, a modernizáció-ellenességet erősítették, és a régió kis népeinek nacionalizmusát vallásos-messianisztikus elemekkel töltötték meg. Ez az a térség, ahol az elvadult, irracionális faji nacionalizmus háborús konfliktusokat idézett elő. (Innen indultak a világháborúk.) Úgy véli, hogy a fasizmus, a totalitárius berendezkedés nem import áru volt, megtermett az a régióban: Ausztriában, Szlovákiában, Magyarországon, Horvátországban és Romániában. A pluralitás másik negatív hatása szerinte a régió politikai szerveződésében mutatkozott meg. A népek e tarka halmazát csak egy regionális integráció tarthatta össze és fenn. A Habsburgok birodalomteremtő integrációja azonban a pluralitások egymás elleni kijátszásával vagy elnyomásával, többnyire az abszolutizmus katonai és hivatali apparátusával teremtette meg azt a tekintélyi államot, amelyben szinte észrevétlenül kerekedett felül a bürokratikus etatizmus. A Monarchia felbomlása után a kisállamiság a közép-európai térség egyik fő jellemzője lett. A kisállami öncélúság a térség kohézióját gyengíti, politikai instabilitást eredményez, a bomlást és rombolást segíti elő. A 20. századi kis nemzetállami kényszerpályák kudarcai 36 Külügyi Szemle
