Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Hamberger Judit: Közép-Európa politikai dimenziójának megvalósítási kísérlete: a visegrádi együttműködés (V4)
Közép-Európa politikai dimenziójának megvalósítási kísérlete: a visegrádi együttműködés (V4) után a 21. század, az Európai Unió formájában, és annak keretei között, lehetőséget kínál a középeurópai régiónak arra, hogy újra kísérletet tegyen a regionális integrációra. Ez az esély a reális és racionális kompromisszumokat is igényli, amelyekben Hanák Péter a megmaradás feltételét látja. Abban reménykedik, hogy azokat szem előtt tartva, a jövőben a térséget nem csak a gyakori gyásznapjai, hanem más közösségtudati elemek is összetartják majd. 2. Közép-Európa meghatározásai a jelenkori szempontok alapján is sokszínűek.2 A fentebb ismertetett történeti jellemzőkben gyökereznek, a 20. század végi, 21. századi térségbeli tapasztalatokkal kiegészítve. A térség földrajzi helyzetére, kiterjedésére, történelmi és politikai tapasztalataira, a kultúra, a szellemi élet és a mentalitások jellemzőire koncentrálnak. Eszerint Közép-Európának jelenleg is valóságos helyzete az etnikai, kulturális és nyelvi sokszínűség és keveredés. Ebben a térségben ma is civilizációs erővel hat a latin-katolikus-protestáns tradíció, a német kultúra évszázados befolyása. Leírható azonos és hasonló történelmi jegyekkel, az együttélés mentalitásaival és szokásaival, egyfajta szellemi tartással, éthosszal. A Közép-Európa-irodalom a térség földrajzi körülhatárolásában most is számos variációval dolgozik: a német nyelvterületektől az oroszországi Urálig sokféle meghatározás született.3 Közép-Európát tehát a földrajzi helyzet, kultúra, identitás, megélt történelem, tapasztalatok, politikai berendezkedés és az állam, a társadalmakat irányító intézmények hasonlósága vagy azonossága, a szellemi közösség és hasonlóság határozza meg. Értelmezése ma is tág keretek között mozog: történelmi, szellemi, kulturális, politikai kategóriák egyaránt érvényesek lehetnek rá. Továbbra is találó meghatározás a térség politikai és gazdasági periféria jellege. E periféria gravitációs központjai - kelet, illetve nyugat felé - ma is a térségen kívül helyezkednek el. Közép-Európa valójában annak cáfolására szolgál, hogy Európában a Kelet és a Nyugat között nem létezik más egység vagy „entitás". A cseh Milan Kundera, aki az 1980-as évek közepén, emigránsként, újraindította a Közép-Európáról szóló vitát, a Nyugat szemére vetette, hogy Közép-Európát Kelet-Európává tette - vagy legalábbis hagyta, hogy azzá váljon -, pedig mélyebben ágyazódik be a Nyugatba, mint a Keletbe. Szerinte Közép-Európa a kis népek bizonytalan zónája Oroszország és Németország között. Meghatározásában kis nemzet az, amelynek létezését vagy önrendelkezését minden tetszés szerinti pillanatban meg lehet kérdőjelezni, s amely alámerülhet és eltűnhet - és amely ennek tudatában is van.4 A Közép-Európa-gondolat ma is arra irányuló erőfeszítés, hogy bizonyítsuk: a kettő között van egy harmadik egység is: Kelet és Nyugat között elhelyezkedő, hányatott sorsú terület, a nagyhatalmak által még mindig könnyen megosztható és alávethető kis nemzetállamok régiója, amelynek peremét nem lehet pontosan meghatározni. Kiterjedését (európai korlátok között) rugalmasan növelhetjük vagy csökkenthetjük, ki-ki saját politikai belátása és érdeke, akarata, kulturális és szellemi ismerete és tudása szerint. (Ahogy Konrád György megfogalmazta: a Nyugat keleti, és a Kelet nyugati határán található.5) 2010. nyár 37
