Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Szilágyi Imre: Közép-Európa délnyugati szárnya. Horvátok és szlovének a közép-európai együttműködésben
Közép-Európa délnyugati szárnya. Horvátok és szlovénok a közép-európai együttműködésről ezen év novemberétől a munkaközösség döntést hozott arról, hogy a továbbiakban együttműködik a Közép-európai Kezdeményezéssel. Horvát szempontból rendkívül fontos volt, hogy 1993-ban nyilatkozatot fogadtak el Horvátország (és Bosznia-Hercegovina) területi sérthetetlenségének tiszteletben tartása érdekében. A munkaközösség, amelynek 12 aktív szakértői és munkacsoportja van, jelenleg húsz projekten dolgozik. A 2009 novemberében kiadott nyilatkozat szerint „a munkaközösség pozitív és proaktív szerepet tölthet be Közép- és Kelet-Európa fejlődésében, elősegítve a térség európai uniós fejlesztési stratégiáját".58 A nyilatkozat szerint jelentős szerepet kívánnak betölteni az Alpok, az Adria és a Duna térségét egymással összekötő makrorégió(k) (Alpok-Adria-Pannónia makrorégió) kialakításában, s hozzá kívánnak járulni a még nem EU-tagállamok gyors integrációjához. Ez utóbbi nyilvánvalóan a Nyugat-Balkán egyes országainak bevonását jelenti. Közép-európai Kezdeményezés (KEK) Megítélésem szerint ez az egyik legsajátosabb térségbeli regionális együttműködés. Ez foglalja magába a legtöbb tagállamot, ez mutatja meg leginkább mindazokat az előnyöket és problémákat, amelyek valamilyen módon a többi együttműködésnek is sajátjai. Az együttműködés kezdetei 1989-re nyúlnak vissza, amikor Olaszország, Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria külügyminiszterei létrehozták a Quadrigonalét.59 Az eredeti szerveződés célja (amelynek akkori motorja Olaszország volt) a helsinki folyamat és az európai légkör kialakításának erősítése volt, s ebben fontos szerepet szántak a gazdasági, tudományos és kulturális együttműködésnek, a kisebbségek pedig egyfajta összekötő elemként jelentek meg. A szerveződés 1990-ben Csehszlovákia felvételével előbb Pentagonálévá,60 majd 1991-ben Lengyelország felvételével Hexagonálévá bővült. A problémát persze tovább növelte, hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia szétesésével s az egykori tagköztársaságok felvételével először csak nominálisan nőtt a tagállamok száma (ebben az időben, 1992-ben vette fel a KEK nevet). Ezután kezdődött el az a folyamat, amely azóta is végigkíséri, s ami megítélésem szerint egyik fő oka annak, hogy csak viszonylag szerény sikereket ér el. Ez pedig a túlburján- zódás, hiszen a későbbi bővítések eredményeképpen ma már 18 államot fog össze, és nagy kérdés, hogy ezek valóban mind közép-európai országnak tekinthetők-e. A KEK Albániától Ukrajnáig, Ausztriától Bulgáriáig igencsak eltérő gazdasági, társadalmi és kulturális hagyományokkal bíró országot fog össze, amelyek közül kilenc EU-tagállam, kilenc pedig még nem. Kétségtelen tény, hogy a KEK fontos szerepet töltött be azáltal, hogy a tagállamok kilenc fő területen tartották/tartják egymással a kapcsolatot, de a 21. század eleje óta bekövetkezett változások eredményeképpen nem volt képes megfelelően ellátni a feladatait.61 2010. nyár 27
