Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - KÖZÉP-EURÓPA - Szilágyi Imre: Közép-Európa délnyugati szárnya. Horvátok és szlovének a közép-európai együttműködésben
Közép-Európa délnyugati szárnya. Horvátok és szlovénok a közép-európai együttműködésről Milan Kundera és Konrád György gondolatai hatottak, de legalább még két tényező is. Az egyik az, hogy Szlovénia és Horvátország 1978-tól része volt egy sajátos középeurópai regionális együttműködésnek, az Alpok-Adria Munkaközösségnek.5 A másik az, hogy 1986-ban már világos volt, hogy Európa két szempontból is átalakulóban van. Egyfelől Gorbacsov fellépése (az 1986. március-áprilisban megtartott SZKP-kongresz- szus) megerősítette az egyes szocialista országokban már megindult reformfolyamatokat, s ekkor lett a szlovén kommunisták vezetője a reformok iránt nyitott Milan Kucan. Másfelől 1986 elején írták alá az Európai egységes okmányt (Single European Act), amelyből már kirajzolódott az 1992-ben létrejövő Európai Unió. Egyebek mellett ez utóbbi ténynek is jelentős szerepe volt abban, hogy az 1980-as évek végén felerősödtek azok az összeurópai megfontolások, amelyeket a szlovén Marjan Rozanc és a horvát Antun Soljan már 1987-ben felvetett. „Közép-Európa víziója így válik egész Európa víziójává" (Rozanc), „Számunkra Mitteleuropa az Európára alkalmazott első segédfogalom" (Soljan).6 Rozanc és Soljan gondolatait így erősítette fel - a térségbeli értelmiségiek Közép-Európára vonatkozó elképzeléseit 1990 elején felvázoló - Bogo Grafenauer történész Közép-Európa? Miért nem egyszerűen Európa? című írásában: „Ebben a fejlődésben »Közép-Európa« biztos nem a megfelelő forma. Csak Európa, de az is csak a népek Európája lehet!"7 Az akkor még ellenzékben lévő, később évekig a külügyminiszteri posztot betöltő Dimitrij Rupel ugyanebben az időben így értékelte az adott helyzetet: „Most, amikor ezeket a sorokat írom, Szlovéniában Közép- Európa »részvényei« jobban állnak, mint a történelemben bármikor. (...) Mi lenne, ha az igazi, a nyugatibb Közép-Európa részévé válnánk és nem annak déli nyúlványai lennénk? (...) [M]i szlovénok önálló nemzetté válhatunk, egyúttal pedig a jövőbeni európai konföderáció részévé, amelynek közepén baráti és kollegiális kapcsolatokat hozhatunk létre valamennyi nemzettel, különösen pedig az új Közép-Európa szomszédos államaival, a horvátokkal, az osztrákokkal, a magyarokkal és az olaszokkal."8 Miközben az értelmiségiek egy része még Közép-Európa valóságos vagy mitologikus jellegéről elmélkedett, a választásra készülő szlovén politikai pártok Jugoszláviával együtt vagy anélkül, de Európát célozták meg.9 Hasonló volt a helyzet horvátok között is.10 Figyelemre méltó azonban, hogy mind a horvát, mind a szlovén ellenzéki pártok 1989-től kezdve kapcsolatot tartottak fenn a magyarországi ellenzéki pártokkal, legalább ennyiben tehát élt bennük a közép-európai összetartozás tudata. Sőt ez a kapcsolatrendszer ezt a tudatot fel is erősítette. Rupel szerint Lojze Peterle, a demokratikus Szlovénia első (kereszténydemokrata) miniszterelnöke 1991 elején történt budapesti látogatásukkor egyetértéssel hallgatta Antall Józsefnek a közép-európai katolikus közösségről szóló eszmefuttatását. Ebbe a közösségbe ugyanis a magyar miniszterelnök szerint Szlovénia és Horvátország is beletartozna.11 A két köztársaság függetlenségét 1992 januárjában elismerte az EU tagállamainak többsége. Ezt a fejleményt a szlovén külügyminiszter így értékelte: „A szlovén önálló2010. nyár 17
