Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - Terényi János: "Szigetek az Áramlatban":a külpolitikai kutatások és a külpolitikai gyakorlat Magyarországon
Terényi János A költségek és az eredmények közötti ellentmondást mélyíti, hogy az állami finanszírozású intézményekben elérhető jövedelmek alacsony szintje egzisztenciális okokból második (és harmadik) állás betöltésére, intézeten kívüli („fizetős") publikációs lehetőségek, további pályázati pénzek, külföldi ösztöndíjak keresésére készteti a kutatókat, akik párhuzamosan gyakran oktatóként is dolgoznak. E „többlaki" élet egyrészről a szellemi szabadfoglalkozású pálya elismert, támogatott (és irigyelt) sajátossága, másrészről viszont éppen a kutatói és elemzői alkotómunkától von el értékes időt és energiát, ami gyakran a „főállásban" elvárt produktum mennyiségének és színvonalának rovására megy. Az intézményi és egyéni szinten egyaránt megnyilvánuló szétaprózottság, valamint a külpolitika részéről az (elvileg) elvárt konkrét igények és megrendelések esetlegessége miatt a kutatómunka tematikai súlypontjainak alakítása nehézkes. Erre szemléletes példa a Nyugat- Balkán: lassan két évtizede a magyar külpolitikai szakosodás kiemelt célterületeként hirdetjük, anélkül azonban, hogy a térséggel foglalkozó, nemzetközi figyelemre is méltó szakértők kinevelésére, ösztönzésére és elismerésére forrásoldalról is alátámasztott, koncentrált erőfeszítéseket tettünk volna. Nemzetközi kitekintésben elsőként önkéntelenül az amerikai think tankek világával való összehasonlítás adódik. A dimenziók, kapacitások és anyagi lehetőségek közötti nyilvánvaló különbségekből nem következnek automatikusan, és nem is magyarázhatók csupán velük a hazai gyakorlat visszásságai. Az Egyesült Államokban a vezető kutatóintézetek (CSIS, Carnegie Foundation, Council on Foreign Relations, Brookings Institution stb.) az amerikai foreign policy making aktív és befolyásos műhelyei. Az élő kapcsolat a külpolitikai és az intézeti szféra közötti - legmagasabb szintekre is kiterjedő - személyi átjárásban, a tekintélyes kutatók és publicisták szenátusi és kongresszusi meghallgatásában, az egyes think tankek rendezvényeinek politikai-közéleti súlyában, mindenekelőtt pedig az intézeti kutatók és kutatói-szakpolitikusi kollektívák által kibocsátott tanulmányok gyakorlati irányultságában, az amerikai külpolitikai érdekekre és célokra való fókuszálásában, az elemzéseket megkoronázó cselekvési ajánlások (policy recommendations) precizitásában nyilvánul meg. Európában többek között a Jacques Delors alapította, párizsi székhelyű Notre Europe égisze alatt politikusokat és szakértőket egyaránt tömörítő, tematikus „groupes de réflexions", a European Council on Foreign Relations „power edit" sorozata vagy a londoni Centre for European Reform célirányos elemzései mutatják a kutatói-elemzői és a gyakorlati politikai szférák közötti szinergia meggyőző példáit. Németországban a Német Külpolitikai Társaság Kutatóintézete és a külügyminisztérium közötti intézményesített viszony szerves velejárójának tekinthetők a kutatók és a minisztériumi szakértők rendszeres, tematikus szakmai konzultációi. A lengyel külpolitika nagyon hangsúlyos, keleti szomszédsági specializációs irányára színvonalas és differenciált intézményi hálózat épült rá; közülük ebben az összefüggésben a Keleti Intézet és a „kelet-európai Davosként" emlegetett, krynicai Gazdasági Fórum említendő. 6 Külügyi Szemle
