Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - Terényi János: "Szigetek az Áramlatban":a külpolitikai kutatások és a külpolitikai gyakorlat Magyarországon
Szigetek az Áramlatban": a külpolitikai kutatások és a külpolitikai gyakorlat Magyarországon költségvetésük nagyobb részét. Magyarországon ellentmondás feszül az állami finanszírozásra való ráutaltság és a külpolitikai kutatások tényleges felhasználásának (felhasználhatóságának) dilemmája között, ami kimondva-kimondatlanul kérdéseket vet fel e széles szakterület gyakorlati relevanciáját illetően. A hazai gyakorlatban a kutatási és a külpolitikai/diplomáciai szféra közötti interakció a rendszerszerű működésnek még nem vált jellemzőjévé, tényleges kapcsolat inkább ad hoc jelleggel és személyfüggő alapon jön létre. A Külügyminisztérium és a külképviseletek által végzett munka jobbára - bár nem kizárólag - rövid távú szemléletű, gyakorlati és operatív irányultságú. A diplomáciai jelentések és az azok alapján készülő elemzések döntő része nem kerül a nyilvánosság elé, hanem - minősített vagy „csak" belső használatú anyagként - a minisztériumi/kormányzati falak között marad. Ezzel szemben, a nemzetközi tematikájú hazai kutatások és publikációk - par excellence - elméleti síkon mozognak, erős bennük a történetileg visszatekintő és narratív műfaji vonulat. Az intézeti elemzések jelentős része magán viseli a konkrét külpolitikai gyakorlattól való távolság lenyomatát. Nem mindig „jön át" a sajátos magyar nézőpontok érzékeltetéséből származó hozzáadott érték, s a szerzők gyakran adósak maradnak a gyakorlati konklúziók, konkrét cselekvési ajánlások megfogalmazásával - még azon témákban is, ahol közvetlen magyar érdekek jelennek meg. A kétféle szakmai kultúra közötti távolságtartásra jellemző, hogy miközben a diplomáciai műfajhoz szokott külügyi elemző önkéntelenül hajlamos némi ezotériát feltételezni „a tudomány elefántcsonttornyába" zárkózó kutatók munkásságáról, e rácsodálkozás fordítva is igaz. Az intézeti világ képviselői - csakúgy, mint a közvélemény szélesebb rétegei - korlátozott közvetlen rálátással rendelkeznek a diplomáciai tevékenység tartalmi részére, s a „külügyérek" tényleges szaktudását, tevékenységük színvonalát gyakran a titokzatosság misztériumának érdemtelen homálya fedi. A „külügyi" és az „akadémiai" műfajok ritkán szervesülnek. Az intézetek és a kutatók többségének nincs sem rálátása, sem ráhatása a külpolitika konzultációs és döntés-előkészítő mechanizmusaira; a külső szakértelem bevonása nem ölt intézményesített formát, az információ áramlása nem megoldott, a személyi átjárás lehetősége és módja nem szabályozott. A külpolitika aktuális kérdéseiben Magyarországon kevés a nyilvános szakértői vitafórum, aminek következtében sok - egyébként jobbára szakmai jellegű - kérdés megvitatása óhatatlanul (szak)politikai szintre emelődik, s a politikai életre jellemző tónusokat ölt magára. A nemzetközi/külpolitikai tárgyú kutatási, oktatási, ismeretterjesztési és rendezvényszervezési tevékenység finanszírozása Magyarországon egyszerre pazarló és szűkmarkú. A részben vagy teljesen államilag finanszírozott, illetve valamilyen formában támogatott intézmények és szervezetek összesített költségvetése évente több milliárd forint, miközben az egyes intézetek, tanszékek és civil szerveződések alulfinanszírozottságról panaszkodnak. A „bekerülési költséghez" képest az output (publikációk, rendezvények, nemzetközi kontaktusok) átlagszínvonala, hatásfoka - széles minőségi szóródás mellett - elmarad az optimálistól. 2010. nyár 5
