Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pritz Pál: A nemzeti érdek a magyar külpolitikában a 20. században
Pritz Pál Ezért a korabeli külpolitika a lehető legtöbbet tette nemzeti érdekeink érvényesítése érdekében. Id. gróf Andrássy Gyula a másik féllel elfogadtatta: a közös külügyi szolgálaton belül a magyar honosságú tisztviselők aránya annyi legyen, mint amennyi a közös ügyek viteléhez megszabott magyar hozzájárulás, korabeli kifejezéssel élve, a kvóta. S bár ezt nem tudtuk elérni, az idők során alaposan megközelítettük. Jól tudjuk, a politika/külpolitika vitele, a megfogalmazott célkitűzések megvalósítása szempontjából az apparátus jelentősége mindenkor számba veendő. Eredményes volt e külpolitika a nemzeti érdekek szempontjából akkor is, amikor 1868-ban elhárította a dualista épület trializmussá formálását. Az Oroszországhoz való viszonyban, a Balkánon a magyar érdekek a realitás határáig érvényesültek. A Monarchiát 11 nemzet, nemzetiség lakta, s ezek érdekei oly mértékben voltak széttartók, hogy hiába volt Bécs-Budapest egy nagyhatalom feje, e külpolitika dinamizmusa nem eredményezett gyarmatokat, s hatóköre nem ért el a tengerekig, s főleg nem terjedt azokon túl - márpedig annak idején a nagyhatalmi léttel ilyesmi járt együtt. A dinasztia dinamikusabb külpolitikát szorgalmazott ugyan, ám annak az eredményessége a fent jelzett strukturális gyökerek miatt csak igen csekély lehetett. A Monarchia külpolitikáját, s benne a magyar érdekek érvényesülését, tovább gyengítette az a tény, hogy a hazai külpolitikai gondolkodáson belül még akkor is, amikor Deák Ferenc és Andrássy Gyula nemzedéke sikerrel hozta tető alá a kiegyezés épületét, nem a labanc, hanem a kuruc felfogás hatotta át a lelkek jó részét, a századfordulóra pedig már azok kerültek többségbe, akik (a történelem grimaszaként, éppen a sikerek által elbizakodottá válván) nemhogy nem azokra a mélyben morajló erőkre figyeltek, amelyek ezen építmény lerombolására készültek, hanem maguk is azon mesterkedtek, hogy miképpen lehetne a teljes állami függetlenséget elérni. A nagy gazdasági erőgyarapodás birtokában ezekben az években készül el a Duna- parti gótikus palota, a Parlament épülete, amely csupán „illő szerénységből" lesz néhány centiméterrel kisebb, mint londoni hasonmása s minden bizonnyal ihletője, mert - úgymond - az csupán a magyar szerencsétlenség következménye, hogy mi oly mértékben elmaradtunk az elmúlt századokban az angoloktól, miközben annak idején még fej a fej mellett haladtunk. Bizonyság erre az 1222. évi Aranybulla, amelyet csupán hét esztendővel előzött meg a nevezetes Magna Carta. Ezekben az években növelik a duplájára a budai királyi várat, amelyet (minő balsors) uralkodó csak ritkán lakott ugyan, de ezt a ficamot majd sikerrel ki lehet küszöbölni, ha a közjogi ellenzéknek az 1905-ös választásokon bekövetkezett diadalma tartóssá válik. Mint tudjuk, nem így történt. * 1914-ben bizonyosan nem volt nemzeti érdek a világháború kirobbantásában vállalt meghatározó szerep, ám azt még egy olyan robusztus államférfi, mint Tisza István sem tudta elhárítani. A kérdésnek óriási az irodalma, s a betűtenger azért dagadhatott ily ha172 Külügyi Szemle
