Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - ELMÉLET - Rada Mátyás - Vajda Viktor: A terrorizmus elleni küzdelem avagy a 22-es csapdája
A terrorizmus elleni küzdelem, avagy a 22-es csapdája mai és területtel nem rendelkezik. Ebből egyrészt az következik, hogy nem kell saját állampolgárainak és lakosainak védelmében a hadiszabályokat betartania, ami az államot jellemzi, így korlátlan eszközökkel harcolhat. Másrészt nincs pontos frontvonal, ahol meg lehetne vívni vele. Fantomitása az ellene való küzdelem megnehezítésével elhúzza a harcot, emellett az állandó veszélyeztetettség és az elkülönült csatatér hiánya a front színterét kitágítja az államok egész területére. A békében így elkerülhetetlenné válik egyfajta hadiállapot kinyilvánítása, ami a hadsereg állandó jelenlétével és általa túlzott állami erőfölénnyel jár. A veszély elhárítása érdekében minden más háttérbe szorul, ami szükségszerűen áldozatokat von maga után. Kurta Gábor nyugalmazott ezredes szükséges és mindent átfogó jogi szabályozást sürget a terrorizmus ellen, az állampolgári jogok korlátozása árán is többletjogokat adna a terrorizmust elhárító szervek kezébe. Bizonyos intézkedések megtétele azonban súlyos kérdéseket vet fel. Feláldozható-e békés állampolgárok élete a többek életének megóvása érdekében? Egy World Trade Centerhez hasonló támadásnál joga van-e a hatalomnak lelőni egy eltérített polgári gépet, mely lépéssel ártatlanok százait áldozná fel ugyan, de megmenthetné vele ezrek életét. A katonai szakértő véleménye, hogy bizonyos kritikus helyzetekben teljes cselekvési szabadságot kell adni a bűnüldöző és elhárító szerveknek.47 Felvetődik tehát a tragikus kérdés, a társadalom az államnak vagy a terrorizmusnak szolgáltassa-e ki magát? A cselekvések eredményeinek ambivalenciája megteremti a 22-es csapdáját. A terrorizmus, az állam bármelyik utat is választja az ellene való fellépésben, szükségszerűen eléri a célját. Az elfogott terroristákkal szembeni bánásmód kérdései Az elfogott terroristákkal szembeni bánásmóddal kapcsolatban napvilágot láttak olyan elméletek, amelyek a terroristákat már nem hagyományos bűnözőként, hanem hadviselő félként kezelik. Ebből következően érdemes vizsgálat tárgyává tenni, milyen változásokat idézne elő, ha az elfogott terroristákat hadifoglyokként kezelnénk. Az 1949-ben elfogadott genfi egyezmények rendelkeznek a hadra kelt felek sebesültjeiről, a polgári lakosság védelméről, valamint a hadifoglyokkal való bánásmódról. Az egyezmények azon az elven alapulnak, hogy a hadviselésben közvetlenül részt nem vevő féllel emberségesen kell bánni. A túszszedés, a kínzás és a védett személyek elleni represszália tiltottá vált.48 A harmadik genfi egyezmény a hadifoglyokra vonatkozó szabályok átfogó kódexe. Pontosan meghatározza, hogy kivel szemben kell e szabályokat alkalmazni. A gyarmati felszabadító mozgalmak gerillaháborúi azonban megteremtették a definíció megváltoztatásának igényét, hogy a hadifoglyokra vonatkozó szabályok szélesebb körrel szemben legyenek alkalmazhatók. Az egyezmény kimondja: a hadifoglyokat tilos megfenyegetni, bántalmazni, bármiféle kellemetlen vagy hátrányos bánásmódnak kitenni, 2010. tavasz 151
