Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - ELMÉLET - Rada Mátyás - Vajda Viktor: A terrorizmus elleni küzdelem avagy a 22-es csapdája
Rada Mátyás-Vajda Viktor még akkor sem, ha a válaszokat megtagadják. A fontos információk kikényszerítésére így nem lehet fizikai vagy lelki erőszakot alkalmazni. Ez azonban szinte lehetetlenné teszi egy elfogott terroristánál, ha a hadijog szabályait is alkalmazzuk rá - egyébként a büntetőeljárás szabályai sokkal szigorúbbak; a hallgatás joga nem tagadható meg senkitől -, hogy általa a terrorszervezet többi tagját is azonosítsák.49 Lattmann Tamás szerint ahogy a terrorizmus elleni fellépés egyre jobban a fegyveres konfliktus formáját ölti, a nemzetközi hadijog alkalmazandóvá válik, ennek a joganyagnak az előírásai lesznek a meghatározók. A hadijog az egyes emberek számára különböző szintű és jellegű védelmet biztosít. A nemzetközi hadijog két státust különít el, a harcost (combatant) és a nem harcost (non-combatant). Az előbbi, aki jogosult részt venni közvetlen ellenségeskedésben és ottani tetteiért, ha megfelelnek a hadijog szabályainak, később nem vonható felelősségre. Az utóbbi az erőszak minden formájától tartózkodni köteles, persze leszámítva az önvédelem körét. Fogsásba esés esetére mindkét személyi kategória védelemben részesül, az előbbi a harmadik, az utóbbi a negyedik genfi egyezmény alapján. Ha valakivel szemben megtagadják az egyik egyezmény alkalmazását, akkor a másik egyezmény szabályai az irányadók.50 Ebben a rendszerben okozott zavart Amerika, amikor az afganisztáni harcokban elfogott terroristákat jogellenes harcosnak (unlawful combatant) minősítette, megtagadva irányukban a harmadik és a negyedik genfi egyezmény biztosította védelmet. Kimondta, hogy a terroristák nem állami katonák, ezért nem is harcolhattak volna. Az általa meghatározott személyek kiestek a védelem köréből, ezzel Washington a korábban kialakított jogi korlátokat törte fel.51 A következő eset jól példázza, milyen veszélyeket rejt magában a folyamat. Az amerikai állampolgárságú Jósé Padillát 2002-ben vette őrizetbe a chicagói repülőtéren az FBI, hivatkozva arra, hogy Padilla hadviselő az Egyesült Államok és az Al-Káida közötti „háborúban". Ebben az esetben a fellépő hatóságoknak nemcsak arra lett volna joguk, hogy letartóztassák, hanem arra is, hogy figyelmeztetés nélkül megöljék a repülőtéren. Padilla esetében az amerikai kormány a bűnüldöző szerveknek háborús jogosítványokat adott.52 Megvan a veszélye annak, ha a bűnüldöző szervek kezébe minél több lehetőséget adunk a háborús szabályok alkalmazására, mert félő, hogy azokat nemcsak kivételes esetekben, hanem a közönséges bűnözőkkel szemben is alkalmazni fogják, lévén, hogy sokkal kevésbé van megkötve a kezük, ezért könnyebben tudnak fellépni. Másrészt ha megadjuk a hatalomnak azt a lehetőséget, hogy radikális intézkedései jogszerűségét csak utólag kelljen igazolnia, előzetes bejelentés nélkül olyan cselekményeket hajthat végre, amelyeket majd a későbbiekben úgyis kimagyaráz valahogy.53 Összefoglalva, óriási veszélyforrás a büntető igazságszolgáltatási rendszer „negatív reformációja". A büntető eljárási garanciák terroristákkal szemben való megtagadása kihat az egész társadalomra. Ez abból eredeztethető, hogy „a terrorizmussal 152 Külügyi Szemle
