Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Terényi János: Közép-Európa a magyar külpolitika optikájában
Terényi János Mivel az új Közép-Európa „magját" földrajzi és politikai szempontból egyaránt a visegrádi államok képezik, a V^l-együttműködésnek - a „V-4 plusz" formációkkal kiegészítve - regionális síkon is motorszerepet kell betöltenie. A közép-európai együttműködés ösztönzése és szervezése képezheti azt a tematikát, ami köré a visegrádi csoport az EU- csatlakozás utáni korszak megváltozott feltételei között felépítheti közös politikai programját. A Visegrádi Alap intézményi előképe lehet egy olyan közös kulturális-oktatási politika és ösztönző rendszer kialakításának, amely - a térségbeli országok szélesebb körének bevonásával - a közép-európai identitás méltó hagyományainak regenerálását és az új körülményeknek megfelelő fejlesztését célozza. A magyar-lengyel kapcsolatok stratégiai felértékelése a közép-európai - benne a visegrádi - együttműködés dinamizálásának fontos tényezője. Ez az a platform, ahol a középhatalmi szerepre joggal igényt tartó Lengyelország és a saját mozgásterét tágítani igyekvő Magyarország törekvései találkozhatnak, új tartalommal és programmal ruházva fel a történelmi gyökerű, hagyományosan pozitív társadalmi és érzelmi töltetű magyar-lengyel viszonyt. Lengyelországnak szüksége van a nagyságrendjéhez illő ambícióit mind a térségbeli kontaktusrendszerben, mind a külpolitikai stratégia tágabb összefüggéseiben (Keleti Partnerség, EU-orosz viszony, transzatlanti kapcsolatok) elfogadni és segíteni kész regionális partnerre. A Varsóhoz fűződő speciális viszony megerősítheti Magyarország pozícióit a visegrádi csoportban és a térség egészében, ami multiplikátorként hasznosítható saját külpolitikai fókuszpontjaink (például a Nyugat- Balkán) előtérbe helyezése során. A magyar-lengyel együttműködés - az önmagukban is kiemelt figyelemre számot tartó kétoldalú kapcsolatok terrénumán jóval túlmutató módon - a regionális politika, az energiapolitika, az Európa-politika, a bővítési politika, a szomszédsági politika és a biztonságpolitika összefüggéseiben szélesebb nemzetközi relevanciát nyerhet. A magyar-lengyel kapcsolatok szorosabbá tétele és bizalmi alapokra helyezése értelemszerűen sem visegrádi, sem átfogóbb közép-európai kontextusban nem jelent kizárólagosságra utaló szándékot, hanem inkább a két ország regionális kapcsolatrendszerének és tágabb spektrumú nemzetközi törekvéseinek „hátországát" hivatott kölcsönösen biztosítani és stabilizálni. E „megerősített együttműködés" különféle irányaihoz és területeihez - a konkrét érdekek alapján - más partnerek is társíthatok. A Budapest és Varsó közötti koordinációnak különös aktualitást és fontosságot kölcsönöz az a körülmény, hogy 2011-ben Magyarországot éppen Lengyelország követi az EU soros elnöki posztján. A közép-európai együttműködés hatékonysága nem választható el a térségbeli országok közötti kétoldalú kapcsolatok minőségének problémájától, ami a magyar külpolitika számára is kihívásokat hordoz, mindenekelőtt a szlovák relációban. A multilaterális kapcsolati keretek azzal a járulékos haszonnal is járnak, hogy mérsékelhetik, tompíthatják az egyes partnerek között bilaterális alapon létrejött nézeteltéréseket, ugyanakkor mindig van egy „tűréshatár", amelyen túlmenően a kétoldalú feszültségek már a regionális léptékű 24 Külügyi Szemle
