Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - ELMÉLET - Rada Mátyás - Vajda Viktor: A terrorizmus elleni küzdelem avagy a 22-es csapdája
Rada Mátyás-Vajda Viktor megszorítása, valamint a túlzott állami hatalom rémképe a társadalom negatív reakcióját vonja maga után. Az állam így egy megoldhatatlan kérdés elé, a 22-es csapdájába kerül. A tanulmány felépítése az általánostól a különös felé haladást kívánja követni. A jelentéstani kérdések tudományos és jogi irányának felvázolása után az állam fent érintett dilemmáit tárgyalja. Ezt követi a terrorizmus első számú szimbólumának, a 2001. szeptember 11-i terrorakció hatásának bemutatása. Zárásként a terrorizmus és Magyarország kapcsolatát mutatja be annak a felismerésnek jegyében, hogy a globális folyamatok nem kerülik el a magyar állam területét sem. A tanulmány nem kíván megoldási alternatívákat felvázolni. Elsőrendű célunknak a legégetőbb kérdések és ellentmondások bemutatását, és ezzel a probléma súlyosságának érzékeltetését tekintjük. A terrorizmus szemantikája Ebben a fejezetben a fent közölt elgondolás mentén a terrorizmus általános kérdéseinek felölelése révén kívánjuk megnyitni a lehetőséget, hogy közelebb férkőzhessünk a mélyebb elgondolások megértéséhez. Tudományos megközelítések A terrorizmus mint jelenség vizsgálatához a kapcsolódó cselekményeket és elkövetőiket kell szemügyre vennünk,1 és belátnunk azt, hogy több ezer ember és szervezet összehangolt munkáját takarja. Ide kell sorolnunk a túszejtőket, a bombatámadások és egyes emberölések elkövetőit, illetőleg az olyan szervezeteket, illetve tagjaikat, mint a Baader-Meinhof-csoport, a Brigada Rossa, az IRA, az ETA, a PLO, a DFLP, az Abu Sayyaf, az Al-Káida, a Hezbollah, a Tamil Tigrisek stb. A lista természetesen még hosz- szasan folytatható lenne, ám fontosabb a kiindulópontok felkutatása. Alex Schmid egy 1983-ban született tanulmányában nem kevesebb mint 109 eltérő megfogalmazást gyűjtött össze.2 Tán megkockáztatható a kijelentés, hogy az azóta eltelt több mint két évtizedben a meghatározási kísérletek száma megkétszereződött. Maga Schmid a következő fogalmat adta: „A terrorizmus a harc egy metódusa, amelyben véletlen vagy szimbolikus áldozatok szolgálnak az erőszak intézményesült célpontjaiként. Az intézményesült áldozatok közös csoporthoz tartoznak, vagy osztályos jellemzőkkel bírnak, amelyek kialakítják kiválasztásuk szempontjait. Az erőszak korábbi alkalmazása révén, avagy fenyegető és hihető erőszak által a csoporthoz, illetve osztályhoz tartozó egyedek a krónikus félelem állapotába kerülnek (terror). Ezen csoport vagy osztály tagjai, akiknek biztonságérzetét céltudatosan aláaknázzák, a terror célpontjai. (...) A harc ezen indirekt metódussal történő alkalmazása vagy azt célozza, hogy megbénítsa az 140 Külügyi Szemle
