Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Terényi János: Közép-Európa a magyar külpolitika optikájában
Közép-Európa a magyar külpolitika optikájában nyugat-balkáni célterületű Regionális Együttműködési Tanács (RCC), a Délkelet-európai Együttműködési Szervezet (SECI) és a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés Szervezete (BSEC). Az egymást részben átfedő együttműködési hálózatok alapfilozófiájából következően a térséget vagy annak különböző részeit lefedő komplex fejlesztési programokban és projektekben - például a Duna-stratégiában és a balti együttműködésben - nem a konkurencia- és presztízsszempontokra, hanem a kölcsönös kapcsolódások esélyére és lehetővé tételére érdemes fókuszálni. A multidimenziós kapcsolati szálak és együttműködési formák fenntartása mellett koherens regionális stratégia hivatott szintézisbe ágyazni az érdekek és kooperációk hálózatát. E networkszerű megközelítés egyrészről az adott ügyektől függő összetételű együttműködési keretekkel és konzultációs fórumokkal számol (az unión belüli tagállami ad hoc koalíciókötés rendszerében meghonosodott „géometrie variable" legváltozatosabb formációihoz hasonlíthatóan), másrészről pedig „businesslike" módon a konkrét tartalmakra és eredményekre koncentrál a ma még elterjedt formális intézményi és protokolláris rendezvényi preferenciák helyett. A közép-európai EU-tagállamok legnyomósabb közös vagy összeegyeztethető érdekei az európai integrációban elfoglalt helyükkel és szerepükkel kapcsolatosak. Ezen érdekek a következő csomópontokba rendezhetők: • a gazdasági és a szociális felzárkózást elősegítő kérdések (az uniós politikák alakítása, a 2014-ben kezdődő költségvetési perspektíva előkészítése, a közös mező- gazdasági politika reformja, a strukturális és kohéziós alapok jövője és felhasználása stb.); • az energiabiztonság kérdésköre, az energiaellátás diverzifikálását és a térségbeli rendszerek interkonnektivitását biztosító nagyberuházások ügye; • regionális léptékű infrastrukturális projektek (észak-déli közlekedési folyosó); • komplex regionális fejlesztési programok (például Duna-stratégia); • a határon átnyúló együttműködési formák finanszírozása; • a sajátos biztonságpolitikai érzékenységekből fakadó érdekérvényesítés (EU- USA-viszony, a NATO és a CSDP közötti kapcsolat, a transzatlanti együttműködés evolúciója, az Oroszországhoz fűződő viszony jellege); • a térség országait jellemző külpolitikai profil megjelenítése (az EU bővítése, Nyugat-Balkán, Keleti Partnerség). Az unión belüli érdekérvényesítés hatékonyságának alapkérdése a relevancia dilemmája, ami a közép-európai együttműködés sarkalatos pontja. A nagyságrendek, a tényleges kapacitások és a relatív elmaradás érzékeltetése céljából szemléletesek a következő adatsorok: az EU új (volt szocialista) tagországainak összesített területe Franciaországénak kétszerese, összes népességük húszmillióval meghaladja Németországét. Ezzel szemben bruttó nemzeti termékük összege csaknem tíz százalékkal marad el a spanyol GDP szintjétől, míg vásárlóerő-paritáson számolva Olaszország vonatkozó adatának felel meg. 2010. tavasz 11
