Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - AFRIKA - Jungbert Ádám: Elhúzódó menekültügy és humanitárius válságkezelés Kelet-Csádban
Jungbert Adám A helyi lakosság kárpótlása és a menekültekkel való békés együttélés elősegítése érdekében a humanitárius hatóságok a lehetőségek és prioritások figyelembevételével az elmúlt években a menekülteknek járó egyes szolgáltatásokat elkezdték a helyi lakosságnak is biztosítani. A tűzifagyűjtés kollektív megszervezése és teherautókkal a táborokba való szállítása jelentős előrelépés volt a feszültségcsökkentés terén. A menekülttáborok körüli 15 kilométeres körzetben a helyi lakosság mára ugyanolyan jogokkal részesülhet egészségügyi, oktatási és képzési szolgáltatásokban, mint a szudáni menekültek. A helyi termelők életkörülményeinek javítása érdekében az elmúlt években a menekültügyi hatóságok vetőmagokat és mezőgazdasági szerszámokat osztottak ki. A helyi lakosság támogatásánál az elsődleges cél a függőség kialakulásának megakadályozása, valamint a megújuló erőforrásokra támaszkodva a fenntartható fejlődéshez szükséges infrastruktúra kiépítése. A menekültek és helyi lakók közti viszony jelentősen javult az elmúlt években. A megkérdezett27 helyiek többségének több előnye, mint hátránya származik a menekültek tartós jelenétéből, a menekültek egy részének pedig sikerült a helyiektől földet bérelnie és a helyi gazdasági életbe bekapcsolódnia. A humanitárius és fejlesztési szervezetek prioritásai között szerepel a sivatagosodás megfékezése, a megújuló erőforrások fejlesztése és a velük való szakszerű gazdálkodás ismereteinek tanítása. Az elmúlt években ebből a megfontolásból valamennyi menekülttábor mellett faiskolákat létesítettek, ezek termelési kapacitása éves szinten 40-60 ezer facsemete. A faültetésen kívül a helyieket bevonják az erdőgondozásba, új, ellenállóbb növények termelési és jószágok tenyésztési módszereinek ismeretébe és a talajvíz szakszerű kitermelésébe. Az Oxfam brit humanitárius szervezet segítségével létesített kutak és a vízkitermelést lehetővé tevő elektromos pumpák és víztisztító berendezések beszerzésével, valamint a működtetést biztosító helyi személyzet kiképzésével a vízellátás megoldottnak mondható, jóllehet az MF által előírt napi vízadag (húsz liter személyenként) az év legnagyobb részében nem tartható. A menekültügyi hatóságok válságkezelő stratégiája a szudáni menekülteknek a térségben való tartós jelenlétéből indul ki. A menekültek többsége28 az elmúlt hat év hasztalan várakozása és a hazatérés egyre halványabb reménye ellenére ragaszkodik a szülőföldjéhez. A csádi kormány szintén a menekültek háború utáni repatriálását29 szorgalmazza, mert a menekültek tömeges honosítása csak tovább súlyosbítaná a munkanélküliséget, a szociális feszültségeket és az országban uralkodó általános nyomort. A csádi álláspont mögötti érdek nyilvánvalóan a humanitárius szervezetek révén az országba áramló anyagi és financiális források kiaknázása, továbbá az ENSZ és EU békefenntartó mandátum leple alatt az országban tartózkodó szövetséges francia erők tartós jelenléte, amely nélkül 2008 februárjában a csádi felkelők nagy valószínűséggel megdöntötték volna a Deby-rezsimet. Felvetődik a kérdés, hogy a darfúri konfliktus befejezéséig hogyan lehet a leghatékonyabban segíteni a menekülteknek és a velük együttélni kényszerülő helyi lakosságnak. Az MF a jelenlegi helyzetben a menekültek 118 Külügyi Szemle
