Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - AFRIKA - Jungbert Ádám: Elhúzódó menekültügy és humanitárius válságkezelés Kelet-Csádban
Jungbert Adám Az MF és a humanitárius szervezetek többsége funkciójuknál fogva a menekültek támogatására koncentrálja erőfeszítéseit, és gyakran figyelmen kívül hagyja a helyi lakosság elszenvedett sérelmeit és jogos igényeit. Az első darfúri menekültek érkezésekor a humanitárius szervezetek beérkezéséig a helyi lakosság sietett a mindenüktől megfosztott és traumatizált emberek megsegítésére.22 A menekülttáborok és a humanitárius infrastruktúra felépülésével a menekültek soha nem látott szolgáltatásokban részesültek (rendszeres és ingyenes élelmiszer-ellátás, tisztított víz, gyógyszerek stb.), ami irigységet szült a helyiekben. A helyi lakosság mellőzése sokáig feszültséget generált, és veszélynek tette ki a táborból kimerészkedő menekülteket, ami tovább mélyítette a humanitárius hatóságoktól való függést, kiszolgáltatottságot és a létbizonytalanság érzését. A darfúri menekülttömegek érkezése és tartós jelenléte ugyanakkor a helyi lakosság életében is gyökeres változást hozott. A dzsandzsavid milíciák és a háborús viszonyok beköszönésén túlmenően a térség lakosságának felduzzadása szükségszerűen hozzájárult a bűnözés drasztikus megnövekedéséhez, és kiélezte a szűkülő természeti erőforrásokért folytatott versengést. Ez szükségszerűen megnehezítette a helyiek életkörülményeit, és tovább mélyítette a menekültek és a helyi lakosság közötti árkot. A menekültek érkezését követően a megnövekedett tűzifaigény és fakitermelés miatt hatalmas területek sivatagosodtak el. Csádban az élőfa kivágása illegális, ezért kizárólag elpusztult növényeket, gallyakat szabad gyűjteni és tűzifaként felhasználni. A tilalom ellenére az illegális fakitermelés, szárítás és árusítás sok csádi lakosnak és szudáni menekültnek az egyetlen pénzkereseti lehetőség. A menekültek tartós jelenléte drasztikusan átformálta a menekülttáborok környezetét, a helyi lakosság pedig kezdetben semmilyen kárpótlást sem kapott. A helyi nőknek tűzifáért a menekültek érkezéséig egy-öt kilométert, mára viszont már 10-15 kilométeres távot kell megtenniük extrém biztonsági körülmények közt. Egyes faluközösségek kénytelenek más faluközösségek területein tűzifát gyűjteni, ami konfliktust generál, sőt helyi, interetnikai fegyveres ösz- szecsapásokhoz vezet.23 A tűzifagyűjtésen kívül a másik leggyakoribb konfliktusforrás a legeltetési jog. A száraz időszak tetőzésekor (március-április) a legelőkért folytatott helyi fegyveres összetűzések mára az élet megszokott részét képezik. 2004-ben, az első menekülthullámok érkezésekor a szervezett humanitárius ellátási kapacitás rendkívül korlátozott volt. A darfúri konfliktus kiterjedt mediatizálásának köszönhetően azonban hamarosan beérkeztek a nemzetközi segélyek és velük együtt a nem kormányzati szervezetek armadája. Jelenleg Darfúrban és Kelet-Csádban több mint nyolcvan humanitárius szervezet 16 ezer alkalmazottja nyújt támogatást a konfliktus áldozatainak, ami a békefenntartók jelenléte nélkül elképzelhetetlen lenne. Az első darfúri békefenntartó erőt az ENSZ Biztonsági Tanács24 felhatalmazásával 2004- ben az Afrikai Unió küldte bevetésre. Az Afrikai Unió Szudán Missziója (AMIS) egy 150 fős egységgel kezdte meg az első (Abéchében, Csád közvetítésével tető alá hozott) fegyverszünet monitorozását, majd 2005 közepéig a misszió fegyvereseinek létszámát 116 Külügyi Szemle
