Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Terényi János: Közép-Európa a magyar külpolitika optikájában
Terényi János niuk kell, hogy a közép-európai együttműködés egyáltalán nem kérdőjelezi meg az EU egységét, s nem is használható fel az Európai Unió és a NATO megosztására bármely stratégiai kérdésben. A térségnek szüksége van Németország és Ausztria együttműködésére. Ezek az országok - bár történelmi okokból óvakodnak a hagyományos Közép-Európa-koncepciók felidézésétől, s a második világháború utáni fél évszázad széttartó fejlődésének következtében nem is tételezik magukat az új Közép-Európa részének - az intenzív gazdasági és politikai kapcsolatok, a kulturális minták és a társadalmi viszonyulások sokoldalú szálai révén ma is olyan nyomatékkai vannak jelen a régióban, ami már struktúraképző értékkel és fontossággal bír. Nem tekinthetünk el az északi államok és Olaszország szerepétől és befolyásától sem azon területeken, amelyek átmenetet képeznek egyrészről Közép-Európa és a balti-tengeri régió, másrészről Közép-Európa és a Balkán, illetve a fekete-tengeri térség között. A régió egésze számára növekvő fontosságúak azon kapcsolódási pontok, amelyek összekötik az új Közép-Európát a tőle földrajzilag délkeletre és keletre fekvő területekkel, ahol térségünkre - a sokat emlegetett „hídszerep” valóra váltásával - érdemi feladatok hárulnak a Nyugat-Balkán európai integrációjának segítésében és az eurokonform fejlődési tendenciák ösztönzésében az EU keleti szomszédságában. Közép-Európa mibenlétének és határainak képlékenysége, a térség belső differenciálódása, valamint az egyes országok együttműködési potenciáljának és készségének eltérő karakterisztikái miatt a regionális együttműködés rendszere nem von maga után „egyszer s mindenkorra" kirajzolt földrajzi kontúrokat. A lehetséges partnerek csoportosítása, klasszifikálása és formális kritériumoknak megfelelő szelektálása csak a közös mozgásteret szűkíti, és nemkívánatos érzékenységeket hív életre. A közép-európai érdekek harmonizált képviselete nem igényel feltétlenül új regionális politikai struktúrát, hanem a már meglévő - tematikusán és összetételében differenciált - együttműködési formák és keretek formalitásoktól való letisztítását, tevékenységük gyakorlati és eredményorientált összehangolását, tartalmi „összeszervezését" követeli meg. Közép- Európa már ma is rendelkezik az intra- és interregionális együttműködések - részben egymást átfedő - szerkezeteivel, együttműködési és kapcsolati szálaival, konzultációs fórumaival, melyek közül a Visegrádi Csoport, a V-4+B-3 (a visegrádi és a balti országok egyelőre inkább potenciális, mint tényleges találkozási fóruma), a Regionális Partnerség (V-4+Ausztria+Szlovénia), a Kelet és Délkelet felé mutató együttműködési vektorral rendelkező Közép-európai Kezdeményezés (KEK) említendők. A közép-európai együttműködés differenciált felfogása egyenesen feltételezi, hogy az egyes országok eltérő összetételben és/vagy eltérő intenzitással vesznek részt egy-egy regionális fórum tevékenységében; sőt a differenciált kooperációs hálózatnak kifejezetten építenie célszerű az egyes térségbeli államok sajátos affinitásaira, „külső vegyértékeire". Ily módon olyan kapcsolati szálak integrálhatók a regionális hálózatok mellé, mint a 10 Külügyi Szemle
