Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - AFRIKA - Besenyő János: Az Afrikai Unió által vezetett misszió (AMIS) tapasztalatai Darfúrban: afrikai problémák afrikai válaszokkal?
Az Afrikai Unió által vezetett misszió (AMIS) tapasztalatai Darfúrban ni a jelenlegi helyzettel - amelyet nagyrészt maga idézett elő a dzsandzsavid milíciák felfegyverzésével és az ártatlan civilekre való uszításával bizonyítja az is, hogy az elmúlt időszakban a lázadó csoportok még a fővárost is képesek voltak megtámadni. Úgy tűnik, hogy politikai és gazdasági okok miatt a világ közvéleménye mégsem léphet fel olyan hatékonyan a szudáni rezsim népirtással vádolt vezetőivel szemben - hiába adott ki letartóztatási parancsot a Nemzetközi Büntetőjogi Bíróság Omár al-Bashir ellen -, mint ahogy a világ közvéleménye elvárná, de az UN AMID segítségével talán egy tartós megállapodást létre lehetne hozni, mielőtt még lejárna a békefenntartók mandátuma. Már csak ezért is fontos lenne, hogy a békefenntartók legalább valamilyen eredményt fel tudjanak mutatni, és ne úgy kelljen elhagyniuk az országot, hogy elpocsékoltak öt évet, több millió dollárt, és fölöslegesen áldozták fel a békefenntartók életét (az elmúlt években közülük 22-en veszítették életüket Darfúrban).60 A megegyezés szolgálná a Szudánnal határos országok érdekeit is, mivel attól tartanak, hogy a konfliktus továbbterjedésével területük és az egész régió instabillá válna. Azok a kihívások, amelyekkel az AMIS működésének ideje alatt szembenézett - a tervezés, a misszió működtetése, a pénzügyi és logisztikai támogatás és az általános koordináció - fontos tanulságokkal is szolgálhatnak az AU jövőbeni békefenntartó tevékenységéhez. Ezeknek a tapasztalatoknak a feldolgozása már csak azért is fontos, mivel a 2010-ben létrehozandó Afrikai Haderő azonnal bevethető katonai harccsoportjai (ASF) is hasonló kihívásokkal találkozhatnak, mint az AMIS. Ezért szükséges, hogy a többi között a finanszírozás és az egységek felszereltsége - főleg a támadó és a szállító helikopterekkel való ellátottságuk - prioritást élvezzen a továbbiakban, hogy ne ismétlődhessen meg, ami megtörtént Burundiban, Szomáliában és Darfúrban is, ahol az AU műveletei csúfosan megbuktak. Az afrikai vezetőknek bizonyítaniuk kell, hogy valóban képesek meghozni a szükséges áldozatokat - poliükai és anyagi szinten is - a kontinensen működő békefenntartó műveletek vezetésével és működtetésével kapcsolatosan. Nem elfogadható ugyanis, hogy az AU vezetői nyilatkozataikban a kontinens problémáit a saját eszközeikkel kívánják megoldani, sok esetben a nemzetközi közösség kizárásával, viszont ha bármilyen válság robban ki a kontinensen, azonnal az ENSZ és a fejlett nyugaü országok segítségét kérik - főleg anyagi téren. Természetesen a nyugaü országok partnerek az afrikai kontinens stabilitásának megteremtésében, mivel az ottani konfliktusok Európára és a többi kontinens országaira is jelentős hatást gyakorolnak - legális-illegális migráció, kábítószercsempészet, fegyvercsempészet, gazdasági következmények stb. -, de erre sem lehet mindig számítani, vagy ha igen, akkor is csak a korrekt együttműködés keretein belül. Látni kell azonban, hogy Afrika az a kontinens, ahol a legnagyobb az államok közötti, illetve a az államokon belüli konfliktusok száma, ezért kiemelten fontos, hogy ezeknek a konfliktusoknak a megoldásában tevékenyebben vegyenek részt az ott élők. Emellett fontos az is, hogy tiszteletben tartsák az olyan egyezményeket, mint például az Emberi és nemzeti jogok afrikai chartája, amelyet 1981-ben Nairobiban fogadott el az 2010. tavasz 107
