Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - AFRIKA - Besenyő János: Az Afrikai Unió által vezetett misszió (AMIS) tapasztalatai Darfúrban: afrikai problémák afrikai válaszokkal?
Az Afrikai Unió által vezetett misszió (AMIS) tapasztalatai Darfúrban Az arab dominanciájú afrikai államok inkább együtt éreztek a szudáni rezsimmel, és nem kívántak ellene keményebben fellépni, míg mások, főként dél-afrikai államok, azt követelték, hogy a szudáni kormány azonnal fékezze meg a dzsandzsavid csoportokat, és teremtsen békét és biztonságot Darfúrban, illetve tartsa tiszteletben az ott élő afrikai törzsek és népcsoportok jogait. Úgy tűnik, hogy ez a fajta arab-afrikai (fekete) szembenállás nemcsak a darfúri konfliktusban, hanem más helyzetekben is megjelenik a kontinens országai között. Ebben az esetben a szudáni kormányt azok az államok támogatták, amelyek elsődlegesen arabként látják magukat; míg azok az államok, amelyek afrikai (fekete) eredetűek, a túlnyomó részben afrikaiakból álló lázadó csoportokat támogatták, és őket az arabok által elnyomott, marginalizált áldozatoknak látták. A konfliktus eszkalálódásához a környező országok közötti feszültség is hozzájárult. Csád küldött ugyan békefenntartókat a misszióba, őket azonban a szudániak nem fogadták örömmel, hiszen nyílt titok volt, hogy a JEM és az NMRD fegyvereseinek nagy része zaghawa (mint a csádi elnök Idriss Deby is), akiket a csádi kormányzat támogat.43 Természetes, hogy a szudáni rezsim pedig a csádi elnök hatalmát megdönteni kívánó fegyveres csoportokat látja el évek óta igen bőkezűen. Eritrea, annak ellenére, hogy muzulmán vezetésű állam, nem volt jó viszonyban a khartoumi rezsimmel, és emiatt támogatást nyújtott Abdul Wahid Nurnak, a lázadók egyik vezetőjének, akit még Asmarában is fogadtak. A régió országai közötti régi feszültségek, sőt nyílt ellenségeskedések ugyancsak sok esetben befolyásolták károsan a békefenntartók tevékenységét. Ezek a feszültségek begyűrűztek a misszióba is, így az itt szolgálók közötti vetélkedés sokszor már a működőképességet veszélyeztette.46 A Darfúri békeegyezmény A sokak által beharangozott és várt Darfúri békeegyezményt (Darfur Peace Agreement - DPA) is csak hosszas viták és egyeztetések után tudták aláírni. A megállapodás négy fő területet érintett: az átfogó fegyverszünet és biztonsági rendelkezések kérdése, a hatalom megosztása, a pénzügyi-gazdagsági kérdések, illetve a Darfúr-Darfúr párbeszéd és konzultáció.47 Az egyezményt azonban csak a szudáni kormány és a Minni Manawi által vezetett, a korábban az SLA-csoportból kiszakadó frakció írta alá 2006. május 5-én. Az SLA Abdoul Wahid által irányított másik frakciója és a JEM vezetői megtagadták az aláírást azzal az indokkal, hogy a megállapodás nem tartalmazza kellő mértékben a darfúriak követeléseit, és nem az ő érdekeiket, hanem a szudáni kormányét képviseli. Sajnálatos módon a megállapodást folyamatosan megszegték maguk az aláírók is.48 2010. tavasz 103
