Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - AFRIKA - Besenyő János: Az Afrikai Unió által vezetett misszió (AMIS) tapasztalatai Darfúrban: afrikai problémák afrikai válaszokkal?
Besenyő János rancsnokságán. Olyannyira biztosak voltak a sikerben, hogy a missziónak jóváhagyott pénzügyi alapot csak három hónap időtartamra tervezték, és csak később próbáltak meg elegendő pénzt kérni a donorállamoktól (főleg az Egyesült Államok, az EU és a NATO-tagállamok finanszírozták a műveletet).41 Ez az ad hoc elrendezés nagymértékben aláásta a küldetés sikerét, mivel a három hónapon túli tervezést lehetetlenné tette. Szerencsére az Európai Unió 250 millió eurót biztosított az afrikai békeprogramra (APF), s ebből ideig-óráig képesek voltak a misszió legégetőbb szükségleteit fedezni.42 A küldetés azonban pénzügyileg továbbra is gyenge lábakon állt, és az AU szakemberei a békefenntartók költségeit is csak rövid távon tudták megjósolni, ugyanis nem volt elegendő tapasztalatuk ezen a téren. Azok az afrikai országok, amelyek csapatokat küldtek a misszióba, a katonáik bevetéséért és ellátásáért pénzt kértek, mivel maguk képtelenek lettek volna azt finanszírozni. Ezért történt meg, hogy az európai államok és az Egyesült Államok részvételével olyan pénzügyi alapot hoztak létre, amelyből a misszió kiadásait próbálták meg biztosítani.43 De még ezek a pénzösszegek sem voltak elegendők; a misszió állandó pénzzavarral küszködött, így a csapatok kitelepítése és a táborok felépítése az eredeti tervekhez képest folyamatos késésben volt. Többször előfordult, hogy a helyi alvállalkozókat képtelenek voltak határidőre kifizetni, sőt az is megtörtént, hogy az afrikai katonák hónapokon keresztül nem kaptak fizetést. Azt pedig bármelyik katonai parancsnok vagy tervező megmondhatja, hogy a sikeres küldetések alapja nem a felelőtlen ígérgetés, és egy műveletet nem lehet olyan rövid idő alatt megtervezni, majd sikerre vinni, ahogyan azt az AU vezetői próbálták. Egyszóval az AU-nak nem voltak meg a sikeres küldetés végrehajtásához szükséges pénzügyi és logisztikai forrásai, de vezetői úgy gondolták, hogy ezeket majd a nyugati országok biztosítják majd. Magam is több esetben hallottam, amikor afrikai politikusok és katonai vezetők a megbeszéléseken azt mondták, hogy a volt gyarmatosítók, a „fehérek" okozták Afrikában az összes problémát, ezért méltán várhatják el tőlünk, hogy azok felszámolásának összes költségét mi álljuk. Ezt az álláspontot azonban több biztonságpolitikai szakértő is vitatja, mondván: „Senki sem megy el háborúzni valaki más pénzén."44 A politikai egység hiánya Amikor egy konfliktust akarunk megoldani, nem meglepő, ha több, egymástól különböző megoldási lehetőség merül fel. Ezeket általában folyamatos egyeztetés után közelíteni tudjuk egymáshoz, majd pedig konszenzusra jutva meg lehet valósítani valamelyiket, vagy találhatunk olyan közös megoldást, amelyik ötvözi a különböző javaslatokat. A darfúri válság eszkalálódásakor az afrikai vezetők között súlyos feszültségek alakultak ki azzal kapcsolatban, hogy a szudáni kormánnyal való kapcsolatokban a keményebb vagy a lágyabb politikai vonalat kell-e képviselni. 102 Külügyi Szemle
