Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - AFRIKA - Besenyő János: Az Afrikai Unió által vezetett misszió (AMIS) tapasztalatai Darfúrban: afrikai problémák afrikai válaszokkal?
Az Afrikai Unió által vezetett misszió (AMIS) tapasztalatai Darfiirban Logisztikai és pénzügyi kihívások Logisztika tekintetében az AMIS részéről hiányoztak azok a katonai szakanyagok, felszerelések és az a támogatási mechanizmus, amelyek legalább elrettentésként szolgálhattak volna a kormányzati erők, az arab milíciák vagy a lázadó csoportok ellen.37 Az elrettentés ugyanis nagyon fontos a hadviselésben, mivel azzal a támadások egy része elkerülhető. Az AMIS nem rendelkezett azonban elegendő páncélozott szállító harcjárművel, nehézfegyverekkel, elegendő mennyiségű kézifegyverrel és lőszerrel. Emlékszem, amikor Sheirija városában napokig tartó harcok robbantak ki a kormánycsapatok és a lázadók között, a közelben lévő táborunkban a nigériai békefenntartóknak fejenként mindössze húsz lőszerük volt. A rossz nyelvek szerint a helyiek még vadászni is több lőszerrel indulnak, nemhogy háborúzni... Ha a békefenntartók megfelelő fegyverzettel és felszereléssel érkeztek volna Darfúrba, valószínűleg elrettentették volna a szabadcsapatok egy részét, és ezzel jelentősen csökkenthették volna a polgári áldozatok számát. A már említett szektorparancsnok véleménye szerint a misszió az AU felkészületlensége, az erőforrások krónikus volta, a stratégiai és hadműveleti hiányosságok miatt már a kezdetektől bukásra volt ítélve. Arról is beszélt, hogy a civil-katonai koordináció hiánya és az elégtelen egészségügyi szolgáltatások szintén negatívan befolyásolták a békefenntartók tevékenységét.38 A meglévő problémákat súlyosbította, hogy a missziónak nem voltak megfelelő kommunikációs eszközei, illetve a három donor nemzettől három különböző fajtájú felszerelést kapott. Ezeket azonban nem tudták egymással szinkronizálni, egy svéd katonai tanácsadónak sajátkezűleg kellett elvégeznie ezt a munkát.39 Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy az információáramlás, illetve a jelentések továbbítása is súlyos problémákat okozott a misszióban. Emlékszem, volt olyan tábor, amelyből az írott jelentést átvitték egy másik táborba, mert csak ott volt rádió, onnan szótagolva olvasták be a szektorparancsnokságnak, amely összesítette a jelentéseket, majd továbbította a főparancsnokságra. Ez a módszer azonban sok hibalehetőséget hordozott. Több biztonságpolitikai szakértő is megjegyezte - a saját bőrünkön mi is tapasztaltuk -, hogy az AMIS nem rendelkezett megfelelő légi szállító kapacitással, így nem volt képes a csapatokat gyorsan mozgatni, hiányoztak azok a felderítő eszközök is, beleértve a műholdas felügyeletet, amelyek megkönnyítették volna a csapatok munkáját.40 Ugyancsak súlyos problémákba ütközött az állandó jelenlét fenntartása a táborok körül és az éjszakai járőrözés is. Többször megtörtént, hogy a békefenntartók nem merték elhagyni a táborukat, mert a területen garázdálkodó fegyveres csoportoknak több emberük és jobb felszerelésük volt, mint nekik. Ezekből is látható, hogy a művelet nem volt kellőképpen megtervezve és előkészítve, ugyanakkor a politikusok gyors sikereket vártak. Senki sem gondolta, hogy a művelet megbukhat, ezért a kezdetektől optimista hangulat uralkodott az AU addisz-abebai pa2010. tavasz 101
