Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Erdős André: Adalékok a magyar diplomácia történetéhez a rendszerváltás korában
Adalékok a magyar diplomácia történetéhez a rendszerváltozás korában kultúráról és oktatásról, vallásszabadságról, személyes és szakmai jellegű utazások könnyítéséről, a vízumigénylés egyszerűsítéséről stb. Mind e témákban, de biztonsági kérdések - nevezetesen az európai hagyományos fegyveres erők csökkentése - terén is Magyarország a keleti blokktól igencsak eltérő, szokatlan húrokat pengetett. 1986 decemberében egy felszólalásunkban például azt a jelentős szerepet emeltük ki, amelyet a magyarországi egyházak mind a nemzetközi együttműködés erősítésében, mind a magyar kultúra és nyelv megőrzésében játszanak. Szót ejtettünk a hitéletről, a vallásoktatásról, a vallási kiadványokról is. Az erről szóló EBEE-rendelkezések kidolgozásában hatékonyan működtünk együtt Jean-Louis Taurannal, a Szentszék küldöttségének vezetőjével, aki később a vatikáni diplomácia élére került. Bécsi beszédeinkben felhasználtuk azt az akkor frissen megjelent pápai enciklikát is, amely a nemzeti kisebbségek témakörével foglalkozott. Idéztük a dokumentum azon megállapítását, miszerint a kisebbségeknek joguk van a kollektív önazonosságra, s azt védeni kell, továbbá, hogy a kisebbségi jogok tiszteletben tartása az állam és intézményei érettségének próbaköve. Ez az állásfoglalás még biztosabb erkölcsi alapot adott a szomszédos országokban élő magyarok emberi jogai melletti kiállásunkhoz a bécsi találkozón. 1987. novemberi felszólalásunkban a kormányoknak, szervezeteknek és egyéneknek a helsinki folyamathoz való hozzájárulásáról kifejtettük, egy politikai rendszer akkor lehet hatékony, ha a társadalom tagjai megtalálják benne véleményük és érdekeik kifejezésének megfelelő lehetőségeit. Aláhúztuk, hogy az egyének és csoportjaik, köztük a másként gondolkodók, segíthetik a társadalom előtt álló problémák megoldását, s hasznosan tevékenykedhetnek a helsinki folyamat céljainak valóra váltásában is. 1988 szeptemberében a bécsi találkozón felszólalt az amerikai, a brit és a kanadai nagykövet, megemlékeztek Wallenbergről, és felszólították a szovjet hatóságokat, hogy adjanak kimerítő tájékoztatást a Budapesten működött svéd diplomata sorsáról. Ezt sürgette az utánunk szót kért svéd és svájci nagykövet is. A magyar küldöttséget váratlanul érték e felszólalások, amelyekben Magyarországról természetesen bőven esett szó. Ereztük, hogy nem maradhatunk csendben. Az öt hozzászólás után szót kértünk, méltattuk Wallenberg tetteit, akinek neve összekapcsolódott a legújabb kori magyar történelemmel. Mint mondtuk, mivel Wallenberg eltűnésének körülményeit még nem sikerült teljes mértékben tisztázni, Magyarország „figyelemmel és nagy érzékenységgel" fogad minden olyan információt, amely kiegészítheti a svéd diplomata sorsával kapcsolatos ismereteket. Hozzáfűztük, hogy a Szovjetunióban zajló nagy változások, amelyek a múlt felülvizsgálatára is kiterjednek, azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy e kérdés is véglegesen és megnyugtató módon lezárulhat. E felszólalásra, mint annyi más megnyilvánulásunk megtételére, nyilvánvalóan semmiféle instrukcióval nem rendelkeztünk, de vannak a diplomáciában olyan pillanatok, helyzetek, és ez az időszak különösen ilyen volt számunkra, amikor az embernek magának kell eldöntenie, mit és hogyan cselekszik. Az A Wallenberg-rejtély című 2009. tavasz 189
