Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Erdős André: Adalékok a magyar diplomácia történetéhez a rendszerváltás korában
Erdős Andre New Yorkban kiadott könyv szerint a nyugati nagykövetek e kérdésben Bécsben tett felszólalásainál jóval nagyobb jelentősége volt annak, hogy a magyar küldöttség szintén Moszkvához fordult. Ez volt az első eset, hogy egy a Varsói Szerződéshez tartozó kommunista rezsimből való nagykövet vette a bátorságot, és egy nyilvános európai fórumon kihívást intézett Moszkvához, írja a könyv. Megjegyezzük, hogy az ülésen kialakult légkörben a szovjet nagykövet ígéretet tett arra, hogy hatóságai mindent megtesznek a Wallenberg-ügy ismeretlen részleteinek tisztázására. A bécsi találkozó kezdetén, amikor a gorbacsovi peresztrojka épp hogy elkezdte éreztetni hatását a kelet-nyugati kapcsolatokban, a konzervatív kelet-európai küldöttségek még abban a szellemben tevékenykedtek, hogy bírják a „nagy testvér" bizalmát és támogatását, s mintegy biztonságban érezhetik magukat. Aztán lassan, de érezhetően változni kezdett a helyzet. A tömbön belüli szovjet magatartás ellenzésből csendes toleranciává, majd beletörődésre, sőt bizalmas megértésre változott a „rebellis" magyar magatartás iránt. Kezdett kicsúszni a talaj a rendőrállami NDK, az ortodox Csehszlovákia, az ultranacionalista securitatés Románia és a teljesen szervilis Bulgária képviselőinek lába alól. Erre utalt a bécsi találkozó 1989. januári záró szakaszában George Shultz amerikai külügyminiszter, amikor felszólalásában a társadalmi-gazdasági megújulási folyamatok kapcsán - igen diplomatikusan, de azért nevén nevezte a problémás országokat - sajnálatát fejezte ki, hogy az NDK, Románia, Bulgária és Csehszlovákia részéről, mint mondta, félénkség tapasztalható hasonló lépések megtételében. (Lengyelország kapcsán meg kell jegyeznem, hogy habár publikusan nem akartak vagy nem tudtak lépést tartani velünk, informálisan velük tudtuk a legjobban a közös nyelvet megtalálni.) Persze azért a szovjet diplomáciában sem könnyen tört utat magának a Gorbacsov által meghirdetett új gondolkodás, s egyesek Moszkvában sem voltak elragadtatva az összeurópai események menetétől. A bécsi találkozó második felében Horn Gyula külügyi államtitkár a szovjet fővárosban járt, ahol egyes tárgyalópartnerei bizalmasan meglepetésüknek adtak hangot a bécsi magyar küldöttség tevékenysége kapcsán, s közölték, úgy gondolják, hogy a küldöttségvezető által e fórumon kifejtettek bizonyára az illető saját nézetei, s nem tükrözik a hivatalos magyar álláspontot. Az államtitkár, miután Budapesten maga tájékoztatott a fenti „panaszról", közölte, térjek vissza az osztrák fővárosba, és tegyem, amit eddig is tettem. Mint jeleztük, Románia különösen rossz szemmel nézte a humanitárius területen tett bécsi magyar állásfoglalásokat. 1988. októberében a központi pártlap, a Scintea - a magyarországi nacionalista, soviniszta reakciós körök s egyes hivatalos magyar személyek tendenciózus, befeketítő nyilatkozatairól szólva - azt írta, hogy a bécsi EBEÉ- találkozón Magyarország olyan javaslatokat támogat, amelyek ellentétben állnak a helsinki záróokmány előírásaival, az államok belügyeibe való be nem avatkozás elvével, lemond a nemzetközi kapcsolatok számos szocialista elvéről, és csatlakozik a legreak- ciósabb erőkhöz. Egyre idegesebb lett az NDK is, mert olyan rendelkezések születtek 190 Külügyi Szemle
