Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kalmár Zoltán: Titkos szerződés Szuezről
Titkos szerződés Szuezről Kalmár Zoltán klasszikus kolonizáló nagyhatalmak végórája 1956-ban jött el a Közel-Keleten, Franciaország és Nagy-Britannia elveszítette évszázados pozícióit a térségben. Ugyanakkor 1956-ban az arab-izraeli konfliktusok történetében is új szakasz nyílt meg, ezúttal ugyanis nem az arabok, hanem az izraeliek kezdeményezésére bontakoztak ki a katonai összecsapások, előtérbe került a preventív háború eszméje és gyakorlata. Az 1956-os és 1967-es háború okai és motivációi elválaszthatatlanok a cionizmus céljaitól. Amikor David Ben-Gurion izraeli miniszterelnök értesült Gamal Abdel Nasszer egyiptomi vezető 1956. július 26-i, a Szuezi-csatorna Társaság államosítása alkalmából elmondott „eszelős" beszédéről, az arab elnök „hitvány mondandójánál" a szónok bátorsága és az általa előidézett kollektív lelkesedés még jobban felzaklatta. Francia- ország és Nagy-Britannia felháborodottan reagált az egyiptomi politikus merész lépésére, s a beszéd után mindkét nyugat-európai állam befagyasztotta a nála lévő egyiptomi vagyont. A konzervatív brit miniszterelnök, Anthony Eden és francia kollégája, Guy Mollet továbbra is a Szuezi-csatorna fölötti nemzetközi felügyelet szükségessége mellett foglalt állást. Franciaország és Izrael korábban hűvösnek mondható kapcsolata néhány hónap alatt baráti partnerséggé formálódott. Mindhárom ország politikai vezetői azt vallották, hogy a Szuezi-csatomát államosító egyiptomi elnök egyértelmű fenyegetést, kivételesen nagy veszélyt jelent Izraelre, illetve a Masrek és a Maghreb térségre egyaránt, s ettől kezdve a nyugati világban záporoztak Nasszerra a szidalmak. A francia vezetők az 1954 késő őszén Algériában kibontakozó terror - arab nézőpontból algériai függetlenségi háború, gyarmati uralom elleni felkelés - első számú felelősét Nasszerban látták, az algériai lázadók hátországának pedig Egyiptomot tartották. Ben-Gurion zseniális propagandájának hatására az egyre súlyosbodó algériai válság idején a francia politikusok és politikai elemzők révén valóságos sajtókarriert futott be Ben-Gurion Nasszerról korábban megrajzolt végletesen negatív fantomképe. Izrael közel-keleti megosztó politikájának alaptétele, a Nasszer=Hitler-képlet megjelent Guy Mollet francia szocialista főtitkár, kormányfő és Francois Mitterrand1 igazságügy-miniszter politikai szótárában is. A Szuezi-csatorna államosításának sajátosságait és Csehszlovákia német megszállásának történelmi vonásait az analógiás gondolkodás 130 Külügyi Szemle
