Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Wintermantel Péter: A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959)
A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959) A kétoldalú kapcsolatoknak még egy érdekes „'56-os vonatkozása" van, a későbbiekben két olyan magyar nagykövet is szolgált Tokióban, akik a forradalom alatt is diplomáciai funkciót töltöttek be, igaz, történetesen épp ellentétes oldalon. Kós Péter, a New York-i magyar ENSZ-misszió 1956. október 29-én leváltott, majd november 5-én funkciójába visszahelyezett vezetője 1976 és 1980 között szolgált Tokióban, míg Szarka Károly, aki 1956-ban külügyminiszter-helyettes, majd a forradalom napjaiban a Nagy Imre körül alakult külügyi tanácsadócsoport tagja volt, 1983 és 1988 között kapott tokiói nagyköveti megbízatást. Magyar-japán kapcsolatok 1957 és 1959 között A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok rendezésének kérdését Száll József későbbi pekingi jelentéseiben is visszatérően szorgalmazta, hangsúlyozva, hogy 1956. őszi tokiói tárgyalásait, valamint Tahara JSZP-képviselő decemberi pekingi útját követően „a japán külkereskedelmi vállalatok, a magyar-japán társaság és a japán kereskedelmet fejlesztő parlamenti bizottság rendszeresen sürgeti leveleiben a kapcsolatok felvételét". Még ha a magyar diplomata el is túlozta némileg jelentéseiben a japán fél érdeklődését, tény, hogy 1957 tavaszán a Japán Szocialista Párt képviselői az alsó- és a felsőház külügyi bizottságában újból felvetették a magyar-japán diplomáciai kapcsolatok normalizálásának kérdését, és a párt támogatását Aszanuma JSZP-elnök a sajtóban is megerősítette.73 Kedvező reakció érkezett diplomáciai vonalon is: amikor 1957 májusában utasították a belgrádi magyar nagykövetet, hogy sürgesse meg a japán fél válaszát az egy évvel korábbi jegyzékre, a japán ügyvivő jelezte, hogy „a japán kormány komolyan foglalkozik a japán-magyar diplomáciai kapcsolatok felújításának kérdésével, és a japán Külügyminisztérium az 1958. évi költségvetésben már keretet kért a Budapesten felállítandó japán követség részére is". Hasonlóan nyilatkozott ugyanekkor az athéni japán ügyvivő, és mindezt megerősítette a budapesti kínai nagykövetség diplomatája is.74 Szintén biztatóan hatott, hogy míg a megelőző években kizárólag japán ellenzékiek, kommunista és szocialista politikusok jutottak el Magyarországra, 1957 nyarán első ízben kormánypárti japán politikusok látogatására is sor került. Nakaszone Jaszuhiro későbbi miniszterelnök (1982-1987) és Nakatani Takejo, a japán Kultúrdiplomáciai Tanács tagja, az Ázsia Egyetem Professzora júniusban Horváth Imre külügyminiszternél, Kavaszaki képviselő augusztusban pedig az Ajtai Miklósnál, az Országos Tervhivatal elnökénél tett látogatása során puhatolózott a diplomáciai kapcsolatok helyreállításának lehetőségei felől.75 Egy újabb pekingi látogatásán a viszony rendezését szorgalmazta Ikeda Maszanoszuke LDP-s képviselő is 76 A magyar vezetőket meglepte a jobboldali japán politikusokkal folytatott tárgyalások pozitív légköre, Horváth Imre a Nakaszone- tárgyalás után írott feljegyzésében fontosnak tartotta rögzíteni vendégei - általa érezni 2009. nyár 137
