Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Wintermantel Péter: A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959)
Wintermantel Péter vélt - határozott Amerika-ellenességét is. A japán képviselők pedig minden bizonnyal rácsodálkoztak a vártnál jobb magyarországi állapotokra, hiszen előzetes elvárásaik, illetve az 1956-os forradalomról a nyugati sajtó révén keltett benyomás alapján sokkal nagyobb pusztítás nyomaira és a lakosság nyugtalanságára számíthattak.77 Nem szüneteltek persze közben a haladó Japánnal ápolt kapcsolatok sem: az MSZMP KB 1957 júliusában egész párttagsága nevében küldte üdvözletét a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának „harcokban edződött testvérpártunk fennállásának 35. évfordulója alkalmából".78 Októberben Katajama Tecu korábbi miniszterelnök (1947-1948) vezetésével pedig a Japán Szocialista Párt kilencfős delegációja érkezett Moszkvából Budapestre, hogy „az ellenforradalmi eseményekről tájékozódjon".79 A japán politikusokat Kádár János miniszterelnök mellett a párt részéről Marosán György fogadta, s a megbeszélésekről kiadott közlemények tanúsága szerint a JSZP-delegáció harcias szellemű nyilatkozatban szállt síkra a kétoldalú diplomáciai viszony rendezése mellett: „A JSZP erősen követeli a kapcsolatok helyreállítását, s a japán nép nagy része támogatja ezt a követelést. A JSZP hazatérése után újult erővel síkraszáll a magyar-japán diplomáciai viszony rendezéséért, és ilyen irányban mozgósítja a tömegeket is".80 Hiába sikerült azonban 1957-re a kormánypártok és az ellenzéki erők szimpátiáját is megnyerni az ügynek, ha végül a kérdés rendezését a meglehetősen nagy befolyással bíró japán adminisztráció a budapesti külképviselet felállításához szükséges költségvetési forrás meglétéhez kötötte. A pekingi nagykövetség JSZP-s kapcsolatai ugyanakkor előre jelezték, hogy a kormányzat a magyaroknak (és mellettünk többek között Bulgáriának is) kedvező előterjesztés ellenére könnyen lehúzhatja végül Budapestet a listáról, ezért azt javasolták, hogy a jövőben a magyar fél is újból és újból hivatalosan kezdeményezze a diplomáciai kapcsolatok normalizálását.81 Az 1958-as költségvetési vita során a budapesti japán misszió létrehozására végül nem jutott keret, és ma már csak találgatni lehet, hogy ha az egyetlen erőtlen belgrádi érdeklődésen túl bármilyen más minimális erőfeszítést is tett volna 1957 során - az 1956-os forradalom leverése által keletkezett kedvezőtlen nemzetközi környezet enyhítésével egyébként érthetően lefoglalt - magyar diplomácia, akkor kedvezőbb döntés születhetett volna-e az ügyben. Azt pedig tényleg csak találgatni lehet a vonatkozó források hiányában, hogy voltak-e más, politikai megfontolások is a pénzügyi kifogások mögött, például igyekezett-e fékezni az Egyesült Államok a magyar-japán közeledést a magyar kérdés rendezetlensége miatt... Mindenesetre Budapest a kudarc után, 1958 folyamán már sokkal határozottabban lépett fel az ügyben, és erre elsőként egy a SAS skandináv légitársaság tokiói próba- útján meghívottként részt vevő magyar diplomata, Forgács Egon osztályvezető 1958. februári japán látogatása kínált remek lehetőséget.82 Az osztályvezető magával vitte a fővárosba Sík Endre külügyminiszternek a japán partneréhez írott levelét, amelyben Magyarország megerősítette a diplomáciai kapcsolatok felújítására vonatkozó szándékát.83 A magyar diplomatát Tokióban Kanajama Maszahide, a külügyminisztérium ke138 Külügyi Szemle