Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Wintermantel Péter: A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959)
A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959) Az 1956-os forradalom alatti magyar-japán tárgyalások Száll József 1956. október 24-én, az ENSZ Ázsiai és Távol-Keleti Gazdasági Bizottsága (ECAFE) kereskedelmi albizottságának októberi 28. és november 5. között Tokióban rendezett ülésére delegált magyar megfigyelőként érkezett Tokióba, ahonnan csak három héttel később, november 16-án tért vissza pekingi állomáshelyére. Azt követően, hogy Szkladán Ágoston október közepén végleg eltávozott Pekingből, Száll vette át a pekingi misszió vezetését, így az októberi forradalom idején is ideiglenes ügyvivői minőségében maradt távol a kínai fővárostól.66 Noha Száll tokiói útjáról a későbbi összefoglalókban és eseménynaptárakban rendre az az értékelés szerepel, hogy útja során „az ellenforradalmi események miatt konkrét tárgyalásokra nem került sor", a pekingi ügyvivő valójában több fontos és érdemi megbeszélést folytatott Tokióban.67 A magyar diplomata ráadásul a budapesti események alakulásának megfelelően sajátosan rugalmas pozícióból tárgyalt japán partnereivel: a forradalom hírére október 26-án Nagy Imre kormányának nevében lépett fel, november 8-án, a Kádár-kormány megalakulását követően pedig már az új magyar vezetést próbálta képviselni. Igaz, sikertelenül, mert addigra a japán partnerek várakozó álláspontra helyezkedtek, és jelezték, hogy a magyarországi helyzet rendeződéséig nem kívánnak foglalkozni a diplomáciai viszony helyreállításának kérdésével. Mégis tanulságos áttekintenünk a megbeszélésekről készült feljegyzéseket, hiszen remekül tükrözik a korabeli japán álláspontot, valamint az 1956-os forradalommal kapcsolatos elsődleges tokiói reakciókat is. A magyar diplomatát 1956. október 26-án fogadta Jamasita Sigeacu, a japán Külügyminisztérium helyettes európai igazgatója, a Szovjetuniót és a közép-európai országokat felügyelő területi osztály vezetője, és jelezte, hogy tárcája szerint „a magyar-japán diplomáciai kapcsolatok helyreállításának elvi akadálya nincsen, szükségesnek és hasznosnak tartják diplomáciai kapcsolataik kiszélesítését a közép-európai népi demokratikus országokkal". Jamasita itt homályos utalást tett arra, hogy a Japán és a közép-európai népi demokratikus országok közötti viszony rendezésére amerikai kifogások miatt nem kerülhetett sor a japán-szovjet diplomáciai kapcsolatok felvételét megelőzően. Jelezte azt is, hogy legkorábban a Külügyminisztérium következő évi költségvetésében tudnak forrást biztosítani az újonnan létesítendő közép-európai külképviseletek felállítására, ezért Japán és a közép-európai államok közötti diplomáciai kapcsolatfelvételre legkorábban a pozitív költségvetési döntés után, a parlament februári ülésszakát követően kerülhet majd sor. Kiderült, hogy a japán külügyi vezetés számára még kapóra is jött az ellenzéki Japán Szocialista Párt 1956. nyári, külügyi bizottsági magyar lobbiakciója: a szocialista kezdeményezést is figyelembe véve a költségvetési javaslatban külön keretet kémek már a budapesti japán követség felállítására. A japán diplomata hangsúlyozta ugyanakkor, hogy „az október 23-i, 24-i és 25-i események alapján úgy látják, hogy a magyar belső helyzet sem szilárd, és már csak ezért is jó a diplomáciai kapcsolatok felvételével várni". Száll válaszában igyekezett megnyugtat2009. nyár 133
