Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Wintermantel Péter: A magyar-japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945-1959)
Wintermantel Péter ni partnerét, hogy a kormányváltás önmagában nem kell hogy késleltesse a diplomáciai kapcsolataink felvételét, hiszen „a Nagy-kormány álláspontja a Japánnal való diplomáciai kapcsolat felvételének kérdésében nem különbözik az előző kormány álláspontjától". A gazdasági kapcsolatok lehetőségeiről a japán fél elmondta, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak a Kína bekapcsolásával történő háromoldalú kereskedelmi ügyleteknek, tekintettel arra, hogy a japán-kínai diplomáciai kapcsolatok rendezésére a japán kormány az amerikai politikai és gazdasági nyomás miatt rövid távon nem számíthat. Október 29-én Szállnak módjában állt a magyar álláspontot személyesen a kormányzó Liberális Demokrata Párt akkor legfajsúlyosabb politikusának, a pár héttel később pártelnöknek és miniszterelnöknek megválasztott Isibasi Tanzan külkereskedelmi és ipari miniszternek is tolmácsolni. A japán politikus is biztatóan nyilatkozott a kétoldalú viszony rendezéséről és a kereskedelmi lehetőségekről, és jelezte, hogy reményeik szerint a magyarországi helyzet rövid időn belüli konszolidációját követően sor kerülhet a diplomáciai viszony helyreállítására. A kérdés legközelebb november 3-án vetődött fel, amikor a magyar küldött az ECAFE kereskedelmi albizottsági ülésén elnöklő Kazavaki japán követtel folytatott rövid eszmecserét. A japán diplomata is a gazdasági kapcsolatok lehetőségeit hangsúlyozta, majd kifejtette azt az elmondása szerint számos japán politikus által is osztott véleményt, mely szerint „a magyar konszolidáció már nem késhet soká, mert a jelenlegi helyzetben, tekintetbe véve Magyarország földrajzi viszonyát, elképzelhetetlen, hogy a magyar kormány tartósan szembeforduljon a Szovjetunióval, és elhagyja a szocialista tábort. Szerinte a szocialista országok és elsősorban a Szovjetunió ragaszkodni fog ahhoz, hogy Magyarország a szocialista tábor tagja maradjon, és e döntő kérdésnek a felismerése magyar részről megteremti és megfogja gyorsítani a konszolidálódás feltételeit." Száll Tokióban eligazításra jelentkezett a szovjet halászati képviselet -1956 decemberéig az egyetlen Japánban működő szovjet kirendeltség - vezetőjénél, Tyihvinszkij követnél, és részt vett a szovjet misszióvezető november 7-i fogadásán, ahol alkalma volt újból találkozni a Pekingben megismert JSZP-s politikusokkal (konspirációs okokból tudatosan elkerülte ugyanakkor a JKP vezetőivel való találkozást68), majd Tyihvinszkij tanácsára bejelentkezett Kadovaki Szuemicu külügyminiszter-helyetteshez. A japán diplomácia második emberével való találkozásra november 8-án került sor, és ekkor már a japán fél lényegében csak annak megismétlésére szorítkozott, hogy „a magyar belső helyzet konszolidálásáig nincs módjukban a magyar-japán kapcsolatok helyreállításának kérdésével foglalkozni". A tokiói tartózkodásról készült jelentések egy fontosabb gazdasági témájú találkozóról tesznek említést: Száll elmondása szerint „T. Macudaira herceggel, a Bank of Japan vezérigazgatójával" tárgyalt, azonban vélhetőleg a Macudaira Icsiróról, a Bank of Tokyo igazgatójáról lehet szó (előbbi a szigetország jegybankja, utóbbi a japán külkereskedelem finanszírozásában meghatározó szerepet játszó pénzintézet, mellyel, mint fentebb említettük, a Magyar Nemzeti Bank 1956 februárjában kötött kölcsönös fizetési 134 Külügyi Szemle
