Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Domonkos Endre: Szentes Tamás: Ki, mi és miért van válságban? A leegyszerűsítő nézetek és szemléletmód kritikája
Könyvekről a jelenlegi válságot. Téves feltételezés az, hogy a globális válság miatt bekövetkezett általános gazdasági válságot egy restriktiv beruházásokat, jövedelmeket és keresletet csökkentő politikával orvosolni lehet. Egy ilyen, a fizetési mérleg kiigazítását célzó abszorpciós megközelítés ugyanis csak a költségvetési deficitet csökkenti, ugyanakkor a fenntartható gazdasági növekedés feltételeit nem teremti meg. A szerző a világgazdasági válság elemzésekor nem szorítkozik kizárólag a standard közgazdaságtani megközelítésekre, hanem megvizsgálja azok szélesebb körű történelmi, társadalmi-szociológiai és ökológiai hátterét, egyben kritikát gyakorol a mai gazdasági viszonyok közepette a gyakorlatban nem alkalmazható elméleti irányzatokkal szemben. A „leegyszerűsített és ökonomista" szemléletű megközelítés tehát nem jelent megoldást a jelenlegi helyzetben. Sajnálatos, hogy a jelenlegi globális méretű gazdasági válság kezelésekor egyáltalán nem esik szó a világgazdaság strukturális egyensúlytalanságainak okairól, a szerkezeti aránytalanságok és a nemzetközi fejlődési szakadék enyhítését célzó intézkedésekről, valamint a nemzetközi gazdasági rendet érintő szükséges reformokról. Ha az előbb említett problémák megfelelő mértékű kezelése mind a mindenkori kormányok, mind pedig a nemzetközi szervezetek részéről nem történik meg, akkor újra megismétlődnek a globális méretű válságok. A világgazdasági válság egyben lehetőséget teremt valamennyi nemzetgazdaságnak, hogy céltudatos fejlesztéspolitikát folytasson, továbbá hogy alapvető szerkezeti változásokat hajtson végre. A célirányos gazdaságfejlesztési politika szorosan összefügg a strukturális igazodással, amely a világgazdaság változó követelményeihez való állandó alkalmazkodást jelenti, vagyis a technológiai fejlesztés irányának energiatakarékos és környezetkímélő technológiák, valamint új, dinamikus húzóágazatok (kutatás-fejlesztés, innováció) szerepének a felértékelődését. A fogyasztási demonstrációs hatások révén megnyilvánuló pazarló luxusfogyasztást pedig progresszív adóztatással lehetne megfékezni, mivel a közteherviselés ezen formája serkentheti a kereslet növekedését, valamint elősegítheti a termelés és a foglalkoztatottság bővülését. A szerző szerint a világgazdaságban és az egyes országokban megnyilvánuló társadalmi és nemzetközi egyenlőtlenségek csökkentésére, a gazdaság és a társadalom integrációjának előmozdítására, a fejlődési és jövedelmi „szakadékok" mérséklésére, a monetáris és a reálfolyamatok közötti egyensúlytalanságok eddigieknél hatékonyabb kezelésére van szükség. Ennek megvalósítása érdekében egy valódi képviseleti demokráciával párosuló megújított „szociális piacgazdaságot" kellene kialakítani a nemzetközi gazdasági rend intézmény-rendszerének átfogó megreformálása mellett. Szükséges lenne továbbá - szakítva az eddig uralkodó hedonista-individualista és mások legyőzését hirdető felfogással - egy általános erkölcsi megújulásra is, amely a toleranciára, az együttműködésre és az emberek közötti szolidaritás alapelvére épülne. Ha a fennálló világgazdasági rend strukturális egyensúlytalanságainak megfelelő mértékű kezelése és a nemzetközi 2009. tél 185
