Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Domonkos Endre: Szentes Tamás: Ki, mi és miért van válságban? A leegyszerűsítő nézetek és szemléletmód kritikája
Könyvekről nagyfokú integráltsága miatt jelentősen megnőnek az előre nem látható pénzpiaci bizonytalanságok és kockázatok. A tőkepiacok összefonódása miatt a globális tőkepiacok feletti befolyás koncentráltabb, mint a termékpiacoké. A globális kamatpolitika meghatározása és a kockázat piaci értékelése pedig néhány bankár kezében összpontosul. Mindezek a fejlemények tovább növelik a bizonytalanságot és az előre nem látható változások kockázatát. Ezen negatív tényezőkhöz csak hozzájárult az a fellazult hitelezési politika, amely megfelelő fedezet nélkül biztosított hiteleket a lakosság egy jelentős részének az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. Ennek egyenes következménye lett 2007 második felében kibontakozó pénzpiaci, majd pedig az egész világra kiterjedő reálgazdasági válság. A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság kialakulásában és elmélyülésében - a világgazdaság strukturális egyensúlytalansága és a nemzetközi munkamegosztás egyenlőtlenítő szerkezete mellett - meghatározó szerepet játszott az úgynevezett „nemzetközi fejlődési szakadék", amely a fejlett és a fejlődő országok, illetve országcsoportok fejlettségi színvonalában megmutatkozó különbségeket fejezi ki. A nemzetközi fejlődési szakadék kérdésköre pedig szorosan összefügg a világgazdaságban meglévő aszimmetrikus interdependenciákkal, a gyengén fejlett országok belső dezintegrált gazdasági szerkezetével, a nemzetközi munkamegosztás strukturális egyenlőtlenségeivel, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szintjén kialakult piaci tökéletlenségekkel. A világgazdasági válság okai között döntő szerepet játszanak az úgynevezett fogyasztási demonstrációs hatások, melyek a fejlett országok fogyasztási szokásainak utánzására késztetik mind a fejlődő, mind pedig az átalakuló (volt szocialista) országokat. A hivalkodási hajlam elsősorban materiális javakban (lásd nagy értékű luxusgépkocsik és -ingatlanok, -jachtok) nyilvánul meg, amelyeket sajnos az írott és elektronikus média, rádió és televízió hirdetéseikben még jobban felerősít, miközben egyre jobban nő a lakosság egy széles rétegének elszegényedése, a válság következtében pedig a munkanélküliek száma. Mindezek az alapvető emberi szükségletektől teljesen elszakadó, kizárólag egy helyi elitréteg pazarló luxusfogyasztását szolgáló demonstrációs hatások nagymértékben felelősek a jelenlegi világgazdasági válság elmélyüléséért, a fejlődő és az átalakuló gazdaságok eladósodásáért. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági fejlődés eddig követett útja, a fejlett országok által bejárt és más fejlődő, valamint felzárkózó ország számára mintául szolgáló, korlátlan fogyasztásra épülő modell fenntarthatatlanná vált. A helyzetet csak tovább súlyosbítja az emberi társadalom torzult kultúrája, életvitele, szemléletmódja és erkölcse, amely szintén válságba került. A válságkezelésre vonatkozó receptek sajnálatos módon figyelmen kívül hagyják a társadalmi-ökológiai összefüggések mélyreható vizsgálatát. Miközben az Egyesült Államokban és számos nyugat-európai országban (lásd Franciaország, Nagy-Britannia, Németország) az állam beavatkozásával történő gazdasági növekedést ösztönző programokat - az egykori New Dealhez hasonlóan - fogadtak el, addig Magyarországon még mindig a neoliberális-monetarista gazdaságpolitika eszközeivel próbálják kezelni 184 Külügyi Szemle
