Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Paragi Beáta: Békefolyamathoz kötött államépítés a Közel-Keleten. A palesztin eset tanulságai
Paragi Beáta Jegyzetek 1 Az elvi nyilatkozat (Declaration of Principles, DoP, 1993) 1. cikke szerint: „A jelenlegi közel-keleti békefolyamat keretei között az izraeli-palesztin tárgyalások célja, többek között, a Palesztin Átmeneti Önkormányzati Hatóság, illetve a palesztin nép számára választott tanács (a »tanács«) létrehozása a Nyugati Parton és a Gázai övezetben egy maximum öt évig tartó átmeneti időszakra, amely a Biztonsági Tanács 242. (1967) és 338. (1973) sz. határozatai alapján a végleges rendezéshez vezet. A felek megértették, hogy a megállapodások a széles értelemben vett békefolyamat szerves részét képezik, illetve a végső státusra vonatkozó tárgyalások a Biztonsági Tanács 242. (1967) és 338. (1973) sz. határozatainak végrehajtásához vezetnek." Ez és minden további dokumentumrészlet saját fordítás. Az 1993-1998 között aláírt fontosabb megállapodások: elvi nyilatkozat (Declaration of Principles on Interim Self-Government Agreements, Washington, 1993. szeptember 13.), az elvi nyilatkozat végrehajtásáról rendelkező ún. Gáza-Jerikó megállapodás (Gaza-Jericho Agreement, Kairó, 1994. május 4.), a feladatok és hatáskörök további átadásáról szóló ún. előzetes felhatalmazási megállapodások (Early Empowerment Agreements, EEA: Protocol on Further Transfer of Powers and Responsibilites, Kairó, 1994. augusztus 27., illetve Protocol on Preparatory Transfer of Powers and Responsibilites, Erec, 1994. augusztus 29.), az 1994-ben aláírtakat felváltó ún. Oslo II. vagy átmeneti megállapodás (Interim Agreement on the West Bank and Gaza Strip, Washington, 1995. szeptember 28., a továbbiakban IA 1995), a hebroni kivonulásra vonatkozó jegyzőkönyv és kapcsolódó elemei (Protocol Concerning the Hebron Redeployment vagy Hebron Protocol, 1997. január), a politikai jellegű/ tartalmú Wye River Memorandum (Wye River Plantation, Maryland, 1998. október 23.), illetve a végleges tárgyalásokra vonatkozó sarm-es-sejki memorandum (The Sharm el Sheikh Memorandum on Implementation Timeline of Outstanding Commitments of Agreements Signed and the Resumption of Permanent Status Negotiations, Sarm es-Seik, 1999. szeptember 4.). A végleges megállapodást elérni kívánó Camp David-i tárgyalások eredménytelenül, csupán közös nyilatkozattal végződtek (Camp David, 2000. július 11-25.). Az ezt követően, 2000 decemberében Bili Clinton amerikai elnök által felvetett javaslatok, illetve a 2001. január végi tabai tárgyalások nem fordították meg a politikai folyamatok alakulását. A továbbiakban megállapodások, egyezmények vagy szerződések néven utalok az 1993 és 1999 között realizált megállapodásokra. 2 Az elvi nyilatkozat 4. cikke szerint a választott tanács (ún. törvényhozás) hatásköre a Gázai övezetnek és a Nyugati Partnak a Palesztin Hatóság (PH) számára fokozatosan átadott területére és lakosságára terjed ki, kivéve a végső státusra vonatkozó kérdéseket. Bár ezeket - legalábbis a terület és határok vonatkozásában - csak a majdani átmeneti megállapodás (1995) nevesíti, a nyilatkozat végén található kiegészítés (Agreed minutes to the DoP on Interim Self-Govermment Arrangements) B pontja értelmében „a katonai kormányzat megszüntetése nem akadályozza meg Izraelt abban, hogy a tanácsnak [kifejezetten] át nem adott hatáskörökben hatalmát és felelősségét gyakorolja" (DoP, 1993). 3 A nemzetközi szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény (1969) szerint nemzetközi szerződést államok kötnek egymással. A bécsi egyezménynek 1993-ban Izrael nem volt részese, a PFSZ, illetve a későbbiekben a PNH értelem szerint nem is válhatott azzá. Az oslói megállapodások, illetve a palesztin államiság nemzetközi jogi vonatkozásai megfelelő szabályozás híján elég komplikált kérdést alkotnak. A nemzetközi jogi értelmezésekről bővebben 1. Eugene Cotran-Chibli Mailat: The Arab- Israeli Accords: Legal Perspective. Boston: Kluwer Law International, 1996; Geoffrey R. Watson: The Oslo Accords: international law and the Israeli-Palestinian Agreements. Oxford: Oxford University Press, 2000; Assem Khalil: „Israel, Palestine and International Law". Miskolc Journal of International Law, Vol. 2. No. 3. (2005). 20-39. o. Az autonómia 1994 májusában Palesztin Hatóság (PH; Palestinian Authority, PA) néven, a PFSZ/PNT gázai jóváhagyásával jött létre; elnevezése a választásokat követően (1996. január) változott Palesztinái Nemzeti Hatósággá (PNH; Palestinian National Authority, PNA). Diplomáciai, akadémiai körökben váltakozva használják a két kifejezést (PH, PNH); a dolgozat folyamán én is felváltva kezelem őket, még ha jogi, intézményi értelemben van is köztük tartalmi különbség. 92 Külügyi Szemle
