Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Mészáros Zsolt: A Maghreb palesztínjai: a nyugat-szaharai konfliktus a világpolitikai érdekek árnyékában
A Maghreb palesztinjai: a nyugat-szaharai konfliktus a világpolitikai érdekek árnyékában A közvetetten érintett szereplők után vessünk egy pillantást a konfliktusban közvetlenül érintettek, vagyis a szomszédos államok, a volt gyarmattartó, a megszálló és a megszállt és a nemzetközi szervezetek politikáira. Mauritánia Mint már említettük, Mauritánia a Polisario folyamatos támadásainak következtében 1979-ben egy katonai puccsot követően lemond területi követeléseiről Nyugat-Szaha- rában. A „Nagy-Marokkó" szlogeneket újból felidézni vélő Mauritánia elítéli a Rio de Oro marokkói megszállását, és egészen odáig fajulnak az események, hogy 1981-ben a diplomácia kapcsolatok átmenetileg megszűnnek a két ország között. Marokkó azzal vádolja Mauritániát, hogy hátországot biztosít a Polisario gerilláinak, ezért határon átnyúló hadműveletekkel próbálja felszámolni azok bázisait. 1984-ben Mauritánia hivatalosan is elismeri a RASD-ot. Mauritánia jelenkori történelme a puccsokról szól. A legutóbbi államcsíny 2008-ban rövidítette le az első szabadon választott elnök hivatali idejét. Az ország belpolitikai helyzete bizonytalan, gazdasági tevékenysége nemzetközi viszonylatban alacsony, külpolitikájában ebből kifolyólag nem tud erőteljesen fellépni.63 Mauritánia főszereplőből statisztává vált a konfliktus megoldására irányuló szereposztásban. Algéria A két főszereplő mellett Algéria lehet a megoldás kulcsa. A Polisario és a RASD leg- elkötelezettebb támogatója, a „hontalan nép" átmeneti hazája. A dekolonizáció előtt közös állásponton osztozott Marokkóval és Mauritániával a területet illetően, 1975- ben az önrendelkezésről szóló referendumot támogatta, a marokkói megszállás óta a szaharávi nép jogainak élharcosa. Területén saját autonómiával rendelkezik a RASD, és a Tindoufban felállított átmeneti menekülttáborokban élnek immár 33 éve a Maghreb palesztinjai. A Franciaországtól kivívott függetlensége után ellenáll a neokolonista törekvéseknek, és az el nem kötelezett országok egyik vezetőjévé lép elő. A Szovjetunióval baráti kapcsolatokat ápoló nemzet már 1975 előtt számos elnyomott nép mozgalmának fontos támogatója volt (kegyeltjei között szerepelt, többek között, a dél-afrikai ANC párt, a mozambiki Frelimo és az angolai MPLA). Algéria geopolitikai helyzete - hatalmas területe gazdag ásványkincsekben - a Maghreb vezető országa címért vívott harcban szembeállítja Marokkóval. Az ellenségeskedésnek történelmi gyökerei is vannak, ami a „Nagy-Marokkó" eszme területi követeléseiből fakad. A határviszályok következménye, hogy az 1988 és 1994 közötti hat évet leszámítva zárva tartanak a két ország közötti átjárók. Algéria délnyugati részén jelentős vasérclelőhelyekre bukkantak, de ezek gazdaságos kitermeléséhez szükség van egy atlanti kikötőre, mert a Földközi-tengertől kétezer kilométer választja el 2009. tél 171
