Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Mészáros Zsolt: A Maghreb palesztínjai: a nyugat-szaharai konfliktus a világpolitikai érdekek árnyékában
Mészáros Zsolt Marokkó ezzel lezártnak tekinti az ügyet, és folytatja a „tudományos munkát". Ahmed Boukhari, a Polisario ENSZ-képviselője viszont levélben tiltakozik a Biztonsági Tanács elnökénél, a következőkre hivatkozva: „[Hans Correll véleménye] igazolja azt az elfogadhatatlan feltevést, amely szerint ha egy ismeretlen egy másik ismeretlennel összeesküvésben betör valaki lakásába, azzal a céllal, hogy felmérje a bent talált tárgyak értékét, tettük nem minősül bűncselekménynek addig, amíg nem távolítanak el semmit a lakásból."45 A nagy- és kishatalmi érdekek bemutatásánál a legközvetlenebbül (és egyben legkevésbé) érdekelt országokkal kezdem, majd az egyre mélyebben érintett nemzetekkel folytatom, s végül a két főszereplő - Marokkó és a Polisario - megvizsgálásával zárom az elemzést. Angiin A legkevésbé Anglia érintett a nagyhatalmak közül a nyugat-szaharai kérdésben. Gyarmati múltja nincs a térségben, és gazdasági érdekei főleg Marokkó területére korlátozódnak. Kereskedelme alapján Marokkó kilencedik legfontosabb partnere (967 millió euró) és ötödik legnagyobb tőkebefektetője. Az angol turizmus és ingatlanvásárlási kedv az országban az utóbbi időben felerősödött. A New York-i és londoni terroristamerényletek óta az amerikai külpolitikával párhuzamosan az angol kormány is újfajta együttműködési lehetőségeket keres a királysággal, a biztonságpolitikai területektől kezdve a kulturális együttműködésig.46 Geopolitikai érdekeit egy független Nyugat-Szahara (vagy egy instabil, autonóm régiókkal rendelkező Marokkó) inkább veszélyeztetné, mintsem biztosítaná. Gibraltárt csupán 14 kilométer választja el az afrikai partoktól, és a marokkói hadsereg esetleges átcsoportosítását a déli tartományokból északra nem szívesen nézné egyetlen angol sem. Sem Gibraltárban, sem az anyaországban. Kína Kína afrikai előretörését nem annyira az elnyomott népek önkormányzati jogai mellett elkötelezett harc jellemzi, sokkal inkább a gazdasági szükségszerűség. Az ázsiai óriást erőforrás- és nyersanyagéhsége Afrika felé irányítja. A szudáni kormány kisegítése, valamint a hatalmas kongói, angolai beruházások is mind Kína „gazdasági altruizmusának" ékes jelei. Ennek jegyében a pekingi diplomácia a semlegességre törekszik, általában tartózkodik az ENSZ-szavazásokon, vagy pedig fele-fele arányban szavaz a határozatokon, ezáltal mindkét fél felé méltányosságot gyakorol. Kínának Marokkóval különösen testvéri a kapcsolata. Egy 2002-es pekingi csúcson a két fél közös nyilatkozatott adott ki a két ország közötti rendkívül jó baráti viszonyról, a kölcsönös egyetértésről Tajvan és Nyugat-Szahara ügyében, valamint az emberi jogok „más országoktól eltérő megítéléséről".47 Tajvan - és kisebb mértékben Hongkong - hasonlósága Nyugat-Szaharával, különösen összehozza a két ország diplomáciáját. 166 Külügyi Szemle
