Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Mészáros Zsolt: A Maghreb palesztínjai: a nyugat-szaharai konfliktus a világpolitikai érdekek árnyékában
A Maghreb palesztinjai: a nyugat-szaharai konfliktus a világpolitikai érdekek árnyékában Oroszország (a volt Szovjetunió) A Szovjetunió a Maghreb térségben a hidegháború alatt a dekolonizáció egyik fő politikai-katonai támogatója. A nyugat-szaharai spanyol kivonulást sürgeti, és eleinte nem támogatja Marokkó területei követeléseit. Ali Yata, a Marokkói Kommunista Párt főtitkára 1974-es kelet-európai körútja fontosnak bizonyul a szovjet álláspont megváltoztatásában: Yata hevesen bizonygatja Prágában és Varsóban, hogy országa csak vissza akarja szerezni az „örökkévalóság óta Marokkóhoz tartozó" tartományait. Ennek eredményeként a keleti blokk országai távol maradnak az 1975. decemberi ENSZ-közgyű- lés Marokkót elítélő szavazásától. A Szovjetunió bevonása - mint tényleges szereplő - a konfliktusba, bizonyos mértékben a spanyol és francia kormányoknak köszönhető. Algéria 1962-es függetlensége a szélsőséges fegyveres csoportok előretörését vetíti előre az afrikai országban. Spanyolország és Franciaország leállítja a harci eszközök eladását Algériába, nehogy azok a szélsőségesek kezeibe kerüljenek. A szovjet vezetőség - ügyesen kihasználva az űrt a kereslet és a kínálat között - évtizedeken keresztül Algír fő fegyverszállítójává lép elő. Nem meglepő módon a szovjet fegyverekből jelentős mennyiség kerül a Polisarióhoz is.48 Hivatalos álláspontjában Moszkva sohasem vállalja fel beavatkozását a konfliktusba. ARASD-ot nem ismeri el, sőt mindenféle hivatalos kapcsolatot megszakít a Poiisarióval. Ennek oka Moszkva és Rabat jó viszonyában található. A szovjet vezetőség is belátja, hogy az alavita királyság gazdasági és stratégiai szempontból is fontosabb partner, mint Nyugat-Szahara: egy több milliárd dolláros foszfátügylet és számos szovjet-marokkói halászati egyezmény indokolja az orosz mértéktartást.49 Szaúd-Arábin és az arab országok Szaúd-Arábia az iszlám bölcsője, és azon belül is a wahabita irányzat legfőbb képviselője, a muzulmán országok pénzügyi és morális vezére, az arab világon belüli ellentétek elsi- mítója. Marokkóban az alavita dinasztia uralkodói Mohammed egyenes ági leszármazot- tainak számítanak és az Amir Al Muminin (a Hívők Hercege) címet viselik. Vallási szempontból ez az egyik legrangosabb elismerés a muzulmán világban.50 A wahabita irányzat kedvező fogadtatása a marokkóiak körében nagyban annak tulajdonítható, hogy az uralkodó család - és a külföldi hatalmak - törekvései kizárólag a hatalom megszilárdítását célozzák, és nem a szociális politika és a nép életszínvonalának emelkedését. A szaúdi milliomosok által támogatott iskolák és vallási tanítók rendkívül sikeresek az elégedetlen népesség körében, megerősítve a tradicionális, vallásközpontú életvitelt támogatók táborát. Az ideológiai terjeszkedés mellett Szaúd-Arábia a pénzügyi támogatással sem fukarkodik.51 Mauritánia hadserege teljes felszerelésének költségeit, valamint Marokkó fegyverbeszerzéseinek nagy részét a konfliktus alatt a Szaúdi Királyság fedezi. A többi arab ország diplomáciája megosztott a kérdésben. A palesztinok Marokkót részesítik előnyben, köszönhetően az Al Quods Bizottság felállításának, mely - kicsit 2009. tél 167
