Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Mészáros Zsolt: A Maghreb palesztínjai: a nyugat-szaharai konfliktus a világpolitikai érdekek árnyékában
Mészáros Zsolt év folyamán találkozik Rabat, Tindouf, Algiers és Nouakchott képviselőivel. Körútja után a szemben álló felek nézőpontjait „szinte összeegyeztethetetlennek"41 titulálja, és a nyilvánosság előtt kijelenti, hogy nemzetközi nyomás hiányában „Nyugat-Szahara függetlensége nem valós opció a jelen körülmények között".42 Nyilatkozata tömegtüntetéseket vált ki Nyugat-Szahara nagyobb városaiban. A Polisario vezetője, Mohammed Abdelaziz válaszában megerősíti, hogy népe megingathatatlan függetlenségi törekvéseiben, és kijelenti, hogy ha kell, visszatérnek akár a fegyveres küzdelemhez is. Van Walsum és a szaharávi szervezet között elmérgesedik a viszony. Kofi Annan elkeseredettségében még az ENSZ-erők kivonását is felveti, reménykedve abban, hogy a felek közvetlen tárgyalások útján közösen elfogadható eredményt érhetnek el. A Biztonsági Tanács nem veszi figyelembe a főtitkár javaslatát, és hat hónappal meghosszabbítja a MINURSO mandátumát. 2007 áprilisa az újabb és a mai napig a legutóbbi állomás a sivatagi színjátékban. A hó tizedik napján a Polisario tervezetet nyújt át Ban Ki Mun ENSZ-főtitkámak, amelyben tartja magát az önrendelkezést eldöntő referendumhoz, de egyben - udvarias gesztusként Marokkó felé -megemlíti, hogy a Szaharávi Köztársaság függetlensége esetén kész lenne a területén élő marokkóiaknak állampolgárságot adni, valamint közös védelmi és gazdasági együttműködést kínál fel északi szomszédjának. Marokkó egy nappal később, április 11-én terjeszti a főtitkár elé a 2003-as Szaharai Autonóm Ten'i/ef-koncepciójá- nak átdolgozott változatát. A terv szerint Nyugat-Szahara számos privilégiummal rendelkező autonóm terület lenne a Marokkói Királyság szuverenitása és nemzeti egysége alatt. A kiváltságok alku tárgyát képeznék, és a végleges megállapodást népszavazás hitelesítené. A tervezetet támogatja Franciaország és az Egyesült Államok is. A felek, kívülről úgy tűnik, hogy -ha csak milliméterekkel is, de - közelednek egymás álláspontjaihoz. Marokkó most már az autonómiát is elfogadná, pedig eleinte a teljes integráció mellett tette le a voksát. A Polisario ellenben egy „asszociációs-konfederációs" együttlétre készíti fel választóit. Április 30-án a Biztonsági Tanács közgyűlése az 1754- es számú határozatában felszólítja a feleket a tárgyalások „jóhiszeműen történő újrafel- vételére", s az ENSZ-főtitkár és a tagállamok pozitív közvetítéséről biztosítja őket.43 Mindezek ellenére a felek közötti bizalmatlanságot nem könnyű feloldani: a Polisario nem hisz a marokkói ígéreteknek, és Marokkó sem bízik senkiben, még a saját állampolgáraiban sem. Ezzel magyarázható a második Baker-terv megvétózása. Az ENSZ mindeközben „Vietnamját" éli át: a Rendezési terv elfogadása óta a világszervezettel macska-egér harcot játszik az alavita állam. Ha kell, a kompromisszum látszatát keltve enged, de amint jelentős tét forog kockán (szavazói bázis meghatározása, függetlenségi opció bevonása stb.), a királyság mindig kettőt lép hátra. Az idő VI. Mohammed oldalán áll, és az ENSZ „karom nélküli tigrisként" fenyegetőzik, mivel képtelen a szankcionálásra. A világszervezet impotenciájának oka a reálpolitika: a nagyhatalmak, érdekeik (vagy inkább érdektelenségük) tükrében a státus quo fenntartásában érdekeltek. 164 Külügyi Szemle
