Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 1. szám - ÁLLAMÉPÍTÉS - Csicsmann László: A civilizáció-kulturális tényező szerepe a 21. századi államépítési folyamatban
Csicsmann László hogyha az amerikai erőfeszítések a japán civilizációban eredményesek voltak, akkor más, nem nyugati civilizációkban is meghonosítható a stabil és demokratikus állam.17 George W. Bush a 2007 augusztusában, háborús veteránok előtt tartott beszédében kiemelte, hogy az Egyesült Államoknak a második világháború után a Távol-Keleten vívott három háborúja (Japán, Korea, Vietnam) ideológiailag azonos elveken nyugszik, mint az afganisztáni és iraki missziók, ugyanis mindegyik esetben az ellenség a szabadságot szorította háttérbe azért, hogy saját nézeteit ráerőltesse a világra. Az amerikai elnök hosszasan elemezte, hogy a szkeptikus hangok ellenére a demokrácia csíráját Ázsia jelentős részén sikerült elterjeszteni, és a szabadság szele által eddig érintetlenül maradt Közel-Keleten, az afganisztáni és iraki missziók fogják sikerre vinni az amerikai értékek egyetemes győzelmét. „A célok és ideálok, amelyek Amerikát vezették a Japánnak nyújtott segítségben, hogy a vereséget demokráciává alakítsák, ugyanazok, mint amelyek mellett elkötelezettek vagyunk Afganisztánban és Irakban" - érvelt Bush.18 Az amerikai elnök szavaiban a világ univerzalista szemlélete, vagyis a modernizációs elmélet azon tézise köszön vissza, amely szerint a demokratikus nemzetállam világméretekben, a kulturális kontextustól függetlenül elterjeszthető. Az amerikai elnök gondolatai mellett szóló érv, hogy a 21. században is az emberi közösségek államokba szerveződnek, és demokratikus politikai rendszer egyre több országban fejlődött ki. A posztbipoláris korszakban egyre gyakoribbá váló bukott államok jelensége azonban éppen azt bizonyítja, hogy a nyugati típusú államnak a kulturális kontextus figyelmen kívül hagyásával való ráerőszakolása a fejlődő világra gyenge lábakon áll. Kevin Avruch könyvében részletes cáfolatát nyújtja a konfliktuskezeléssel és államépítéssel foglalkozó univerzális modelleknek. Avruch szerint nem lehet például az izraeli-palesztin konfliktust vagy a ciprusi kérdést, vagy az északír konfliktust általános elvek alapján megközelíteni, hanem mindig a kultúra specifikus szempontokat kell figyelembe venni.19 A kulturális háttér szerepét azért is kell külön kiemelni, mert a harmadik öbölháborúval (2003) az Egyesült Államok a hatodik muszlim ország újjáépítésébe kezdett bele egy évtizeden belül. James Dobbins az államépítésről írt kézikönyvében kifejti, hogy az Egyesült Államok az egyedüli nyugati ország, amelynek óriási tapasztalata van az iszlám világban.20 Ha az olvasó kézbe veszi Dobbinsnak és szerzőtársainak korábbi elemzését, amelyben az államépítés sikerességének tényezőit komparatív módon vizsgálják, szembetűnik, hogy egyetlen szempont sem érinti a kérdés vallási vagy civilizációs oldalát.21 A tanulmány főként a katonai és pénzügyi szempontokra összpontosít, vagyis a minél több az emberi és az anyagi ráfordítás a vizsgált eseteknél általában nagyobb hozadék- kal is kecsegtetett. Az államépítés eredményét a GDP növekedésével, a fegyverszünet aláírása után bekövetkezett nem természetes halálesetek számával, a menekültek számának változásával, illetve a választások időzítésével méri.22 Hogyan befolyásolhatja a kultúra és a vallás az államépítés hatékonyságát? 8 Külügyi Szemle
