Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - M. Szebeni Géza: Egy "rendkívüli esemény" anatómiája
Egy „rendkívüli esemény" anatómiája gyár nép egyik közismert ellensége és árulója, Kéthly Anna" közszereplését is; a magyar követség megtámadásáról tartandó sajtótájékoztató megakadályozása; a svájci hatóságok nemtörődömsége és felelőssége; a berni rendőrség nem állt a helyzet magaslatán, megmagyarázhatatlanul késlekedett; szervezett akcióról volt szó, ami kiderül a Nagy Sándornál talált és a rendőrségnek jegyzőkönyv kíséretében átadott dokumentumokból. Sajnálatos módon - így a jegyzék - a svájci hivatalos szervek nem határolódnak el a svájci sajtó uszító, „mételyező" kampányától, így ez utóbbiban a gonosztevőket népszerűsíteni próbálják. A hivatalos szervek remélhetően fellépnek most már a szervezkedő banditacsoportok és e „gengsztertámadás" szervezői és felbujtói ellen. A jegyzékben a magyar fél reményét fejezte ki, hogy „a berni követség elleni támadás végre a felelősségük tudatára ébreszti az illetékes svájci hatóságokat, és hathatós intézkedésekkel biztosítják Bernben a normális diplomáciai tevékenységhez szükséges nyugodt légkört". A vádaskodásoktól hemzsegő, végül 1958. szeptember 4-i dátummal ellátott7 magyarjegyzékre hivatkozva a budapesti svájci követség a „svájci kormány megbízásából" tárgyszerűen úgy válaszolt, hogy a svájci hatóságoknak nyilvánvalóan feladatuk, hogy gondoskodjanak a berni külképviseletek biztonságáról. A követségek kifejezett kérése nélkül azonban nem gátolhatják meg, hogy a követség épületébe belépjenek egyes, a belépés megtiltására semmi alapot nem adó személyek - különösen akkor, amikor ezek a személyek már jártak a követségen, és a követség nem kérte további belépésük megakadályozását. A svájci hatóságok azonnal és eredményesen léptek közbe a magyar misz- szióvezető kérésére - ellentétben a magyar Külügyminisztérium állításával. A szokás azt kívánta volna, hogy ezért a magyar fél köszönetét mondjon, ezzel szemben a magyar kormány élesen nekitámadt a svájci hatóságoknak, még mielőtt tájékozódott volna arról, hogy pontosan mi is történt. Ezért „nem helyénvaló" azon csodálkozni, hogy a svájci hatóságok nem fejezték ki sajnálkozásukat a történtek miatt. A Szövetségi Tanács szerint a svájci hatóságoknak semmiféle hiba nem róható fel, és semmiféle kártérítésre nem kötelezhetők a követségen belül lefolyt tűzharc okozta károkért. „A Szövetségi Tanács nem kevésbé szigorúan ítéli el az agressziót, amelynek bűne a két magyar látogatót terheli. Egyikük belehalt a követség személyzete által leadott lövésektől kapott sebeibe. A másikat a svájci büntető törvények szerint el fogják ítélni." A svájci kormányt végül „meglepte" az, hogy az MNK „feladatának vélte", hogy svájci vezetőknek szemére hányja, hogy olyan események kapcsán tettek kijelentéseket, amelyek „világszerte gyászt és felháborodást váltottak ki. (...) Minden szabad embernek jogában áll, hogy felemelje szavát, s tiltakozzon." A jegyzék azzal zárul (feltehetően a magyar KÜM kapkodva kiadott nyilatkozatára válaszul), hogy a svájci jegyzéket átadás után nyilvánosságra hozzák. A sietősen beindított magyar diplomáciai offenzívával egy időben természetesen belügyi vizsgálat kezdődött (az esetleges külügyminisztériumi vizsgálatnak nincs nyoma a fennmaradt dokumentumok között). A Svájci követségünk elleni terrortámadás8 című, iktatás nélküli összefoglaló dokumentumból nem derül ki, hogy hol és kinek a meg2009. tél 73
