Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - M. Szebeni Géza: Egy "rendkívüli esemény" anatómiája
M. Szebeni Géza Az egyik jugoszláviai menekülttáborban ismerkedett meg Nagy Sándorral, vele később együtt is lakott Svájcban, ide 1957. június 16-án érkezett egy menekülttranszporttal. Svájci környezete szerint „temperamentumos, indulatos és indulatosságra hajlamos ember" volt, pisztolyt hordott magánál, bár többször értésére adták, hogy „Svájcban ez nem szokásos, és nem is szükséges". Állandó pénzzavarban volt, de adóságait rendezte, szorgalmas munkavégzésével meg voltak elégedve. Ezzel szemben „az igazságot nem szerette", ezt azonban svájci környezete a kommunista rendszer nevelésének tudta be, mivel abban a rendszerben az embereket hazugságra nevelik. Nem ivott túl sokat, ezzel szemben a lakásában más magyarokkal találkozva sokat hangoskodott - szomszédjai éjszakai csendháborítással vádolták. Általánosságban jó hírnévnek örvendett, bieli házmestere és főbérlője „rendes fickó"-ként jellemezte. Munkájával elégedettek voltak, munkaszerető és illedelmes volt. A rendőrséggel ügye Svájcban nem volt. A bírósági dokumentumok természetesen nem foglalkoznak a támadás során szerzett sebeibe időközben belehalt Nagy Sándor „személyes viszonyaival". Róla annyit tudunk, hogy „1956 júniusában fegyverrejtegetés, a népi demokratikus államrend elleni izgatás, valamint szolgálati titoksértés (Magyarországon tűzoltó volt) bűntette miatt jogerősen egy évre ítélték. A börtönből feltehetően a felkelők szabadították ki. A forradalom ideje alatt a Corvin közben már fegyveresen részt vett a harcokban".3 Nagy Sándor Corvin közi kapcsolatára a Pongrátz Gergellyel történt levélváltása utal.4 Pongrátz Gergely a Nemzetőrön keresztül felhívta a Corvin közieket, hogy jelentkezzenek összeírásra, Nagy jelentkezett, mire Pongrátz Gergely kérte tőle, hogy küldjön magáról fényképet (a Corvin közben több mint ezren voltak, Pongrátz nem ismerhetett mindenkit, s feltehetően a provokációkat is el akarta kerülni), s jelezze az általa ismert „corvinistákat". Ez azonban már nem történt meg. A támadás kezdetekor az épületben hazatérési engedély ügyében tartózkodó, s néhány nappal később a követségen jegyzőkönyvezett vallomást tevő Klejka Lászlóné férje elmondta,5 hogy ismerte Nagy Endrét a jugoszláviai menekülttáborból, ahol állandóan „magyar tűzoltó egyenruhában járt", és hangoskodott. A gyakorlatilag használhatatlan információ kevés értékéből még az is levon, hogy Klejka László hazatérési engedélyért folyamodva nyilatkozott a követségen az ügyével foglalkozó munkatársnak. A Külügyminisztérium sajtóosztálya által kiadott nyilatkozatot több, keltezés nélküli,6 a budapesti svájci követségnek címzett jegyzéktervezet követte - feltehetően a Svájcot referáló, II. politikai osztályon. Az nem derül ki a dokumentumok alapján, hogy végül is melyik tervezetet hagyták jóvá és továbbították. A jegyzéktervezetek az előzetesen már felépített és a nyilatkozatban megfogalmazott koncepciónak megfelelően készültek. Főbb elemeik az alábbiak voltak: a svájci hatóságok hosszabb ideje eltűrik az MNK ellen folytatott szervezett aknamunkát; az uszításban vezető szerepet játszik a svájci sajtó egy része; a svájci hivatalos személyiségek egy része aktívan fellép a magyarellenes megmozdulásokon (ezek név és esemény szerinti megjelölése), s engedik, például, „a ma72 Külügyi Szemle
