Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2009 (8. évfolyam)
2009 / 4. szám - ELMÉLET - Környei Ágnes: Skandinávia mint "normatív éllovas" a gyermekjogok terén
Körny ei Ágnes letéskori egészségén (alacsony születési súly, csecsemőhalandóság), a 12 és 23 hónapos kor közötti gyermekek beoltási arányán és a balesetből, sérülésből származó gyermekhalálon. A csecsemőhalandóság terén hihetetlen a fejlődés Európában, sokkal több gyerek marad életben, mint eddig bármikor, és ezen belül is imponálóan jók a skandináv adatok. Az alacsony (<2500 g) születési súly tekintetében is toronymagasan kiemelkedők az északi országok adatai, hisz itt a legkisebb ezek aránya. A védőoltásokkal való ellátottságban a volt szocialista országok (Magyarország, Csehország, Lengyelország) állnak az élen, őket Dánia, Hollandia, Svédország, Finnország követik. Miért válhatott éllovassá Skandinávia a gyermekjogok terén? Miben különböznek a skandináv országok a többi európai országtól, ami miatt normaéllovassá váltak a gyermekjogok terén. Az állami szerepvállalást támogató politika több országban is megvalósult, kiteljesedett a jóléti állam. Közhelyszerű megállapítás, hogy a szociáldemokrata párt hegemóniájával kapcsolják össze a fejlett jóléti állam létrejöttét. Pedig Hollandiában olyan koalíciós uralom jegyében fejlődött ki, amelynek egyik konstans és meghatározó összetevője a katolikusok pártja volt. Sőt Svédországot közelebbről megvizsgálva kiderül, hogy a szociális kiadások 1960-ban az Egyesült Királyság szintjén mozogtak és a trend innen indult meredeken felfelé. A tendencia éppen 1972 után gyorsult fel, amikor a szociáldemokraták több mint negyven évig43 tartó kormányzás után elvesztették a választásokat. A többi európai államtól eltérő helyzet inkább az állami politika szemléleti változására vezethető vissza. A svéd szociális ellátási rendszer már a harmincas évektől azt az új szemléletet tükrözte, hogy a népesedés szociális erőforrás, amelyet mennyiségileg és minőségileg is fejleszteni kell. Ebben az időben a holland felfogás szerint a népesedés szociális tehernek számított, amelyet csak a kivándorlással lehet csökkenteni, ugyanakkor Franciaország és a náci Németország a katonai potenciál növelésének eszközét látta benne. A Myrdal44 nézetein alapuló szemlélet újdonsága, hogy vállalta az akkor radikálisan feministának számító gondolatot, hogy a házasságot és a gyermekek nevelését sokkal vonzóbbá kell tenni az asszonyok számára, és javítani kell a gyermekek és életkörülményeik minőségét.45 A svéd állami szerepvállalás tehát kiterjedt a népesedéspolitikára is, méghozzá a megelőzésre és a szabályozásra koncentrálva. Fontos sajátossága tehát a svéd állam szociális szerepvállalásának, hogy a minőségi és nem a mennyiségi tényezőkre (bevétel) összpontosított. A svéd modell azonban még az ötvenes években is nagyságrendekkel maradt el más modern ipari országoktól az egészségügyi és más biztosítási rendszer tekintetében. A hatvanas években kezdődött meg a változás. A munkáltatók megnövekedett hozzájárulása és a szakszervezetek tiltakozása 64 Külügyi Szemle
